Utcanévnapok II Mátyás király út

Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsváron. Apja Hunyadi János, hadvezér, Magyarország kormányzója, anyja Szilágyi Erzsébet volt. Apja nagy gonddal neveltette, a haditudományok mellett humanista tanítóinak köszönhetően már gyermekkorában jelentős műveltségre tett szert, több nyelven is megtanult, latinul, németül, csehül, a korban használt nyugati szláv nyelven és valószínűleg románul is.

1457-ben V. László kivégeztette Hunyadi Lászlót, öccse, Mátyás pedig a király foglya lett. Először Bécsben, majd Prágában, Podjebrád György udvarában raboskodott. Ez év novemberében váratlanul elhunyt V. László. A trónra több külföldi jelentkező is volt, azonban az ország befolyásos emberei, köztük Garai László, Újlaki Miklós és Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály úgy vélte, Mátyás lenne az ideális uralkodó, mert kora miatt könnyen irányítható lesz. III. Callixtus pápa szintén őt támogatta, benne látta azt a személyt, aki hatásosan felléphet a törökök ellen. 1458. január 12-én Garai, Szilágyi Mihály és Szilágyi Erzsébet megállapodtak abban, hogy Mátyást királlyá választják, cserébe ő meghagyja a nádori tisztségben Garait és feleségül veszi a lányát. Az országgyűlésen összegyűlt tömeg Mátyást január 24-én, Budán, a Duna jegén királlyá választotta. Mivel még gyermek volt, nagybátyját öt évre kormányzóvá tették meg mellé. Podjebrád ezután váltságdíj fejében és azzal az ígérettel engedte szabadon, hogy feleségül veszi lányát, Katalint. Mátyás február 14-én érkezett Budára.

Bár nem így tervezték, a 15 éves uralkodó szinte kezdettől fogva gyakorolta a hatalmat, ezáltal kapcsolata megromlott nagybátyjával, aki többször is fellázadt, időnként megbocsátást nyert, időnként börtönbe került. Több főúr is rendszeresen összeesküvést szőtt ellene, uralmát azonban néhány év alatt sikerült megszilárdítania. Az 1463-ban megkötött bécsújhelyi magállapodás értelmében visszakapta az addig III. Frigyesnél lévő koronát, megegyeztek közös török elleni harcban, valamit abban, hogy ha Mátyás fiú nélkül hal meg, a trónt Frigyes fia, Miksa örökli.

1463. május 1-jén Mátyás feleségül vette Podjebrád Katalint. Sajnos a frigy nem tartott sokáig, az ifjú feleség 1464 tavaszán gyermekágyi lázban az újszülött trónörökössel együtt elhunyt.

Mátyást 1464. március 29-én Székesfehérvárott koronázták királlyá. A koronázás után megkezdte reformjait, ezek közül egyik legjelentősebb a pénzreform volt. Újjászervezte az adórendszert is. Kapuadó helyett füstadót vezetett be, ennek oka az volt, hogy egy-egy kapuhoz több ház is tartozhatott, így házanként szedhették be az adót. Ezt évente akár kétszer is, rendkívüli adó (pld. hadiadó) formájában. A korábbi harmincadvám helyett koronavámot vezetett be, melynek következtében azoknak is vámot kellett fizetni, akik korábban mentesültek annak megfizetése alól. Mindezen intézkedéseknek köszönhetően jelentősen nőtt a királyi kincstár bevétele. Evvel párhuzamosan fokozatosan tudta fejleszteni zsoldoshadsergét, a híres Fekete Sereget.

Mátyás udvarában pezsgő szellemi élet folyt, számos neves humanista, tudós illetve művész is megfordult. Könyvtárában mintegy 5000 kódex (Corvina) volt. Nagyszabású reneszánsz építkezések folytak Budán és Visegrádon, Pozsonyban egyetemet is alapított.

1476. december 22-én vette feleségül Aragóniai Beatrixot. Házasságuk gyermektelen maradt, ezért megpróbálta elismertetni korábbi, Edelpeck Borbálával folytatott viszonyából született fia, Corvin János trónutódlását, azonban nem járt sikerrel.

Bár trónra kerülésekor sokan bíztak abban, hogy aktív küzdelmet folytat majd a törökökkel, ez nem így lett, elsősorban védelemre rendezkedett be. A déli végvárrendszer kiépítése már Zsigmond király (1387-1437) idején megkezdődött, ezt Mátyás alatt fejlesztették illetve befejezték. Ez a védelmi vonal fél évszázadon keresztül fő ereje volt Magyarország török elleni védekezésének.

Hadjáratokat indított Csehország és Ausztria ellen. Úgy gondolta, hogy a törökök ellen csak úgy lehet hatékonyan védekezni, ha minél szélesebb az összefogás, ehhez pedig szükség van a Német-Római Birodalom erőforrásaira. Ezt úgy szerette volna megszerezni, hogy császárrá választatja magát. Sikeres csehországi hadjárata után 1469. május 13-án cseh ellenkirállyá koronáztatta magát, hogy választófejedelem lehessen. 1471-ben meghalt Podjebrád György, azonban helyette nem Mátyást, hanem a lengyel Jagelló Ulászlót választották királlyá, így folytatódtak a harcok. III. Frigyes császár szintén Ulászlót támogatta, neki adta a cseh királyi címmel járó fejedelmi méltóságot. Ennek következtében Mátyás elfoglalta Alsó-Ausztriát, betört Felső-Ausztriába és ostrom alá vette Bécset. Mindezek hatására, és mivel a pápa sem ismerte el Ulászlót, III. Frigyes is Mátyást ismerte el cseh királynak, aki letette neki a hűségesküt. Végül 1478-ban kiegyezett Ulászlóval is, az 1479-ben megkötött olmützi béke értelmében megosztoztak Csehországon és mindketten királyok lettek.

Bár 1477-ben békét kötött Frigyessel, 1479-től újból hadiállapot volt közöttük, azonban Mátyás csak 1482-ben üzent ténylegesen hadat. 1485. június 1-jén foglalta el Bécset, 1487. augusztus 17-én bevonult Bécsújhelyre is, mellyel szinte egész Alsó-Ausztriát, Stájerország és Karintia keleti részét is elfoglalta. Az elért sikereket azonban nem tudta kellően kamatoztatni. III. Frigyes megakadályozta, hogy elnyerje a római királyi címet és várományosa lehessen a császári koronának.

1490. április 6-án, Bécsben hunyt el. Holttestét hajóval Budára, majd innen Székesfehérvárra vitték, ahol április 25-én, a Szent István által alapított és 1038-ban felszentelt székesfehérvári Szűz Mária társaskáptalan egyházában (ma Nagyboldogasszony bazilika) helyezték örök nyugalomra.

Dunaújvárosban a Mátyás király út korábban a Hámán Kató út nevet viselte.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.