Utcanévnapok II Eötvös József utca

Eötvös József 1813. szeptember 13-án született Budán. Apja báró Eötvös Ignác, anyja báró Lilien Anna palotahölgy volt. Házitanítója a Martinovics-féle összeesküvés egyik résztvevője, Pruzsinszky József volt, akinek politika és filozófia iránti érdeklődését, szabadelvű gondolkodását köszönhette. Középiskolai tanulmányait 1824-ben kezdte meg a Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban. 1826-ban beiratkozott a pesti egyetem filozófiai karára. Ennek első évfolyama tulajdonképpen a mai 7. osztálynak felelt meg, aki a későbbiekben hittudományi, jogi vagy orvosi képzésre akart jelentkezni, annak előtte kötelező volt filozófiát tanulnia.

Apjával részt vett 1832-ben a pozsonyi országgyűlésen. 1833-ban ügyvédi vizsgát tett, 1833-1834-ben aljegyző volt Fejér megyében, 1835-ben a magyar udvari kancelláriához került, ahol 1836-ban fogalmazó lett. 1837-ben az eperjesi királyi tábla közbírójává nevezték ki. 1836-1837-ben külföldi utazást tett, mely során bejárta Németországot, Svájcot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát, útja alatt új politikai ideológiákkal ismerkedett meg, valamint irodalmi ötleteket gyűjtött. A Magyar Tudományos Akadémia, melynek 1835. szeptember 14-től levelező tagja volt, 1839. november 23-án rendes tagjává választotta, 1866-ban ő lett az elnöke is.

1838-ban tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. Első regénye a Karthausi (1839-1841) volt, melynek megjelenése irodalmi eseménynek számított, elismerést szerzett neki az irodalmi- és közéletben egyaránt. 1840-ig Borsod megyében élt, ekkor előbb Budára, ezt követően Pestre költözött. 1842. szeptember 13-án vette feleségül Rosty Ágnest, Rosti Pál testvérét. Házasságukból öt gyermek született, köztük Eötvös Loránd világhírű fizikus is.

Az 1843-44-es országgyűlés idején új ellenzéki csoportosulás jelent meg, a centralisták, akik a központi kormányzatot a vármegyék rovására kívánták megerősíteni. 1844-ben a Pesti Hírlap az irányzat egyik fő fórumává vált, Eötvös, aki az ellenzék egyik vezéralakja volt, Szalay László szerkesztő egyik fő munkatársa lett. 1845-ben jelent meg a Falu jegyzője, 1847-ben a Magyarország 1514-ben című műve.

Az 1848. április 7-én megalakult első felelős minisztériumban, megkapta a vallás- és közoktatási tárcát. Eötvös a kormányon belül a mérsékeltebb irányvonalat képviselte, a birodalmi kormánnyal való kiegyezés pátján állt. 1848. szeptember 28-án a Lánchídon meglincselték Lamberg Ferenc Fülöp királyi főbiztost, Eötvös a véres esemény után Bécsbe utazott családjához. Innen Münchenbe menekültek és csak 1853-ban tértek vissza Magyarországra, ahol budai villájában élt visszavonultan. 1851-1854 között írta meg A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra I-II. kötetét, mely politika-és jogfilozófiai főműve volt.

1861-ben ismét részt vett a politikai életben, Pest városának volt országgyűlési képviselője. 1861-ben Ferenc József feloszlatta az országgyűlést, 1865-ig, míg a császár újból össze nem hívta azt, elsősorban irodalommal foglalkozott. 1865-ben Politikai Hetilap címmel lapot is alapított, melyben a kiegyezést érintő kérdéseket vitatták meg. De nem csak így közvetve, hanem közvetlenül is részt vett a kiegyezésben, 1867 februárjában ő is ott volt Bécsben azon a tárgyaláson, mely előkészítette a kiegyezést.

1867-ben vallás- és közoktatásügyi miniszterként tagja lett gróf Andrássy Gyula kormányának. Minisztersége alatt bevezették az általános tankötelezettséget, megkezdte a közép- és felsőiskolák reformját, javaslatára az országgyűlés elfogadta a nemzetiségi törvényt, valamint a zsidók egyenjogúsítását.

Az 1870. évi költségvetés tárgyalásakor az ellenzéktől komoly támadásokat kapott, melyek következtében összeroppant. Karlsbadba utazott, hogy kúráltassa magát, azonban 1869 decemberében ismét súlyosan megbetegedett. 1870. február 2-án hunyt el Pesten, Ercsiben a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

A korábbi Zója utca 1992. december 31-től viseli Eötvös József nevét.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.