Fehérvári Antal

A feleségét is itt ismertem meg, aki Adonyból jött a várost építeni. Megszerettük egymást, összeházasodtunk és 65 évig éltünk együtt szeretetben és boldogságban, egészen 2019-ig, feleségem haláláig. Az 50-es évek elején nagy munkába fogtunk, felépítettük házunkat az Újtelepen, ahol a mai napig is élek. Két gyermekünk született, akik 4 unokával ajándékoztak meg, és már 3 dédunokának is örülhetek. Fiatalabb koromban nagyon aktív életet éltem, szívesen dolgoztam a lakó-közösségért, tanácstag voltam és az utcában én szerveztem meg a vezetékes víz- és gáz házakba való bevezetését.

Sokáig dolgoztam szalagvezetőként a ruhagyárban, majd Pálhalmán varrtam a feleségemmel együtt a BV intézetben az egyenruhákat. Több alkalommal nyertem országos szabászversenyt. Tudásomat igyekeztem átadni a fiatalok számára, sok éven keresztül voltak ipari tanulóim, akiknek megtanítottam a szakma fortélyait. Nyugdíjba vonulásom után sem tétlenkedtem, sokat foglalkoztam az unokákkal: vittem Őket a Duna partra focizni, játszani. Rengeteget kertészkedtem, mindig szépítgetem, gondozom a házat és a kertet. Feleségem betegsége és elvesztése nagyon megviselt. 65 éven keresztül elválaszthatatlanok voltunk, hiszen együtt is dolgoztunk.  A családom szeretettel vesz körül és tartja bennem a lelket. A mai napig egyedül élek szeretett otthonomban. Segítséggel ugyan, de ellátom magam, sokat sétálok és tevékenykedek, gyönyörködök a kertemben, ahol zöldségeket, gyümölcsöket, szőlőt termelek, amiből finom, egészséges ételeket készít a nekem a család. Nagyon szeretem a kertben növő gyönyörű virágokat is. Valószínűleg ennek köszönhetem jó egészségemet és fiatalosságomat még ennyi idősen is.