Szalamanderrel búcsúztak a végzős hallgatók
Három év kihagyást követően ismét Szalamanderrel búcsúztak a Dunaújvárosi Egyetem végzős hallgatói a településtől és az Alma Matertől. A fáklyás felvonulás egyik állomása a Városháza tér volt, ahol Pintér Tamás köszöntötte a valétálókat. A 33-as kollégiumtól indultak, majd a menet egy állomása volt Városháza tér, ahol elhangoztak a búcsúbeszédek.
Pintér Tamás polgármester a következő gondolatokkal búcsúzott a végzős hallgatóktól:
– Jó pár évvel ezelőtt én is azokat a padokat koptattam amelyeket ti is, és pontosan tudom, hogy búcsúzni az Alma Matertől nehéz, de egyben felemelő is. Nehéz, hiszen az életek egy meghatározó részét városunkban töltöttétek, szerelmek, barátságok, közös emlékek kötnek Dunaújvároshoz és az egyetemhez. Itt váltatok felelősségteljes felnőtté és én rendkívül büszke vagyok arra, hogy évekkel ezelőtt Dunaújváros mellett döntöttetek. (…) Azt tudnotok kell, hogy Dunaújváros büszke rátok. Büszke a technikumi, főiskolai, egyetemi hagyományokra, és az itt megtestesülő tudásra. Arra kérlek titeket, kerüljetek bárhová is ebben a világban, gondoljatok jó szívvel erre az időszakra, erre a városra, és vigyétek jó hírünket!
A búcsú nem örökre szól
Pintért Tamást követően beszédet mondott Fülöp Hunor is, a Valéta Bizottság elnöke. Beszédében köszönetet mondott a tanulmányaikat támogató szülőknek, oktatóknak, diáktársainak. Kiemelte, ezek a koronavírustól hányattatott évek gyorsan elrepültek – mintha csak tegnap kezdték volna meg az egyetemi tanulmányaikat.
A Szalamander ezt követően az egyetem épülete előtt véget, ahol dr. András István rektor köszöntötte a hallgatókat. Azt mondta, ő nem búcsúzik, hiszen ez az este nem az örök elválásról szól. Mindig öröm lesz számára találkozni az egykori hallgatókkal, akiket mindig hazavár majd az intézmény. Az est végén a dr. Molnár László emlékparban „Laci bácsi” tiszteletére elhangzott a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dal, majd a valétálók közösen énekelték el a Himnuszt.
Fontos hagyomány
Az egyetemi hallgatók közül sokan ápolják a közel 300 éves Selmeci diákhagyományokat is. A Selmecbányáról eredő szokásokat és eseményeket a mai napig számos településen, köztük Dunaújvárosban, Székesfehérváron, Miskolcon és Sopronban is őrzik a hallgatók. Az évek során a kezdeményezés bár sokat fejlődött és változott, az egyetemi közösségépítés egy fontos részét képezi.