"Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá."

A 102 évvel ezelőtt történt tragikus sorsdöntésre való visszatekintés kezdetét 16 óra 32 perckor harangszó jelezte, majd Braun Ervin baptista lelki vezető mondott áhítatot az Evangélikus Templomban.  

Pintér Tamás polgármester emlékező beszédében úgy fogalmazott: Trianon még mindig fájó seb, és gondoljunk róla bármit, mindannyiunk számára van tanulsága 1920. június 4-ének.  

– Én most vezetőként azt kérem: legyen ez a nap a közös megemlékezésünk napja. (…) Közös felelősségünk, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, de az is, hogy ne hagyjuk magunkat és kiharcoljuk azokat a minimum feltételeket, azokat az európai értékeket, amelyek másutt már természetesek. Ilyenek a kisebbségi jogok és, hogy mindenki – éljen bárhol is Európában – békében élhessen a szülőföldjén, és használhassa az anyanyelvét. (…) Én most is arra bíztatok mindenkit, hogy Trianon kapcsán is azt keressük, ami összeköt és ne azt ami elválaszt bennünket egymástól!

A Szózat közös eléneklése után a megemlékezés a templomkertben található Trianon emlékműnél folytatódott, ahol Farkas Erik színművész előadásában Juhász Gyula: Trianon és Illyés Gyula: Haza, a magasban című versét hallhatták.

Az esemény a koszorúzással folytatódott: Dunaújváros Megyei Jogú Város nevében Pintér Tamás polgármester és Dr. Molnár Attila jegyző helyezték el a koszorút a Trianon-emlékműnél. Ezt követően pártok, intézmények és szervezetek vezetői elhelyezték el az emlékezés virágait, majd Stermeczki András evangélikus lelkész közös imádságra hívta az egybegyűlteket, zárásként pedig felcsendült a Székely Himnusz.