’56-os vitézi lovagot köszöntött az önkormányzat
Hetesiné Tóth Ilona 1933-ban született Fonón, a család negyedik gyermekeként. Élete során Bonyhádon, Bátaszéken, Pécsett és Dunaújvárosban élt. Bonyhádon a zárda bentlakásos iskolájába járt, mivel gyermekként apáca szeretett volna lenni, azonban a történelem és a háború ezt az elgondolását keresztülhúzta.
1952-ben a MÁV-nál tanult, itt ismerkedett meg férjével, 1953-ban kötöttek házasságot és Sztálinvárosba költöztek. Sajnos az addigi boldog életük 1956. után gyökeresen megváltozott, mivel férjét bebörtönözték, évekig egyedül maradt kislányával. A rengeteg megpróbáltatás után, férje szabadulását követően úgy döntöttek visszaköltöznek a városba.
– Úgy örülök, hogy jöttek hozzám. Ezt a ruhát, amit most viselek, akkor kaptam, amikor vitézi lovaggá avattak. Az ’56-os nemzetőrök varratták nekünk annak idején. De az ’56-os eseményektől csak akkor szabadul meg az ember, amikor meghal.
Két gyermeket nevelt fel nagy szeretetben. Jelenleg lányával él, de fia és családja is gyakran látogatják.
– A szülinapomon itt volt az egész család, voltunk húszan. A fiam is, aki első rendű ember, nagyon szeretem. Kicsit elfáradtam, de hétköznap én még megfőzök. Az egyik fügés almás
süteményt is én sütöttem Önöknek.
Idős kora ellenére nagyon aktívan éli az életét, mindig munkálkodik, hétköznapokon megfőz, ha kérik, palacsintát süt a dédunokáknak. Tavasztól-őszig a kedvenc időtöltése a kertészkedés, de télen sem tétlenkedik köt, horgol, és sokat olvas. Úgy véli, a hosszú élet titka, hogy sok gyümölcsöt kell enni és még rengeteget dolgozni.
