Szilágyi Sándorné, Rozi néni is a 90 évesek táborába lépett
Folytatódott a szépkorúak köszöntése városunkban: Szilágyi Sándorné, Rozi néni március első napjaiban ünnepelte a 90. születésnapját családja körében. Barta Endre alpolgármestert és Szántó Péter önkormányzati képviselőt, valamint a város nevében tolmácsolt jókívánságokat egyik fia társaságában fogadta.
Szilágyi Sándorné, Rozi néni Cibakházán született 1934-ben egy földműveléssel foglalkozó családba. Megismerkedett a Vasműben dolgozó férjével, majd 1956-ban összeházasodtak.
1957-ben telepedtek le Dunaújvárosban, majd fiú ikreik születtek. Időközben azonban egy kis időre visszaköltözött Cibakházára a gyermekekkel együtt, hogy édesanyjának segítsen a háztáji állatok gondozásban, és a földmunkákban.
Rozi néni a Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat cipőipari részlegén helyezkedett el: először felsőrész készítéssel foglalkozott, majd a szabászaton dolgozott, itt csoportvezető lett. Végül 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott a cipőgyárban.
– Nagyon szerettem ott lenni, nagyon jó kollégáim voltak ott. De aztán amikor nyugdíjba vonultam, nem találtam a helyem. Emlékszem: márciusban nyugdíjba vonultam, majd beköszöntött az ősz, és úgy éreztem, hogy engem leírtak, és nem kellek sehová.
Akkor még úgy éreztem van bennem erő, kell az elfoglaltság: végül a postán találtam munkát, ahol leveleket válogattunk. Nyugdíj után még öt éven át csináltam ezt.
Rozi néninek három unokája és két dédunokája van, akik a mindennapjait kitöltik. Gyakran látogatják őt. De azt mondta, egyébként is lefoglalja magát.
– Én még teljesen ellátom magam: takarítok, főzök minden nap, bevásárolok, keresztrejtvényt fejtek, olvasok. És van itt a ház előtt egy kis kert, azt is gondozom. A szomszédok hál’Istennek nagyon jók, jó a kapcsolat.
Én csak azt tudom mondani, hogy a hosszú élet titka, hogy az ember talál magának elfoglaltságot. Én is így teszek.