Ragyogtak a fáklyák Dunaújváros utcáin – Szalamanderrel búcsúztak a valétáló hallgatók
Folytatták a selmecbányai hagyományt a Dunaújvárosi Egyetem végzős hallgatói: csütörtök este Szalamanderrel, azaz fáklyás, bányászlámpás felvonulással vettek búcsút a várostól és az Alma Matertől. A valétáló hallgatókat Pintér Tamás polgármester fogadta a Városháza téren.
Nótázva, kígyózó fényes sorokban
Bursch nótákat énekelve érkeztek a Városháza térre a Dunaújvárosi Egyetem valétáló hallgatói. A 33-as kollégium elől induló menet a város főterén elsőként a szakok himnuszait énekelte el, majd Pintér Tamás polgármester búcsúztatta a végzősöket.
Egyebek mellett elmondta: 20 évvel ezelőtt valétált, de a mai napig hálás azért a közösségért amelynek tagja lehetett, azért a tudásért, amelyet kapott és azért a kitartásért, amellyel felvértezték az egyetemi évei alatt.
– Bízom benne, hogy azok az évek, amiket itt töltöttetek második otthonotokká tették Dunaújvárost, ahová mindig jó lesz hazatérni, bármerre visz is benneteket a sors. Egyetemi éveitek alatt megszereztétek azt a tudást, azokat a készségeket, azokat a barátságokat, amik felkészítettek és alkalmassá tettek Benneteket az előttetek álló kihívások leküzdésére. Térjetek vissza mihamarabb, mert mindig szeretettel fogunk várni benneteket. Kívánom, hogy Dunaújváros mellett a selmecbányai hagyományokat is szívetekben őrizzétek. Mindannyian találjátok meg számításaitokat, érjétek el kitűzött céljaitokat és valósítsátok meg az álmaitokat. Induljatok, és ne feledjétek: Dunaújváros és az Alma Mater visszavár!
Búcsú az Alma Matertől
Pintér Tamás szavait a Valéta Bizottság elnökének búcsúbeszéde követte, aki úgy fogalmazott társainak: ez a búcsú nem örökre szól, csak egy rövid fejezet zárul le az életükben, de a közösen szerzett emlékek egy életre szólnak
– Kívánom minden valétálónak, hogy mindig boldogsággal tekintsen vissza az egyetemen töltött évekre. Szakmai utatokon vezéreljen Benneteket a legfontosabb alappilléreink közül a szakmaszeretet, és ne feledjétek, hogy bárhová is sodor az élet, térjetek vissza egyszer, százszor, jöjjetek vissza, ha tudtok, mert az egyetem mindig az otthonunk lesz, a selmeci szellem jegyében pedig mindig lesz hová visszatérnünk.
A búcsúbeszédet követően nótázva vonultak tovább a hallgatók: a Vasmű úton a Martinász szobor felé indultak, ahol további énekek és búcsúzó nóták is felcsendültek. Végül az egyetem főépülete elé érkeztek, ahol, Dr. Molnár László alias Laci bácsi, alapító igazgató tiszteletére és emlékére elénekelték a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalt, majd pedig a Himnuszt.