„Nagy titka nincsen, ha odafigyel az ember, akkor van esély, hogy tovább éljen”.

Sümegi Lajos Karádon született 1934-ben; boldog gyermekkora volt fiú testvérével együtt: édesapja földművesként, édesanyja háztartásbeliként tevékenykedett.

A kezdet Karádon, a folytatás Dunaújvárosban

Lajos bácsi szülőfalujában, Karádon végezte el az általános iskola nyolc osztályát, majd Kaposváron lett katona, ahol megismerte leendő feleségét. 1957-ben összeházasodtak, és egy új élet reményében városunkba költöztek. Lajos bácsi a Dunai Vasműben dolgozott, mint mozdonyvezető. Tovább képezte magát, és megállta a helyét, mint csoport-és brigádvezető is. Nagyon szerette a munkáját, sokat túlórázott, végül innen ment nyugdíjba.

Feleségével boldog házasságban éltek: négy gyermekük született.

– Megtartottuk az Aranylakodalmat is, szép esküvőnk volt. A gyémántot már sajnos nem sikerült – emlékszik vissza Lajos bácsi.

A 90 éves szépkorú nyugdíjas éveiben sem tétlenkedik, mindig is mozgalmas életet élt, amelynek aktív része volt a sport: tekézett, kézilabdázott. A mai napig szeret sütni-főzni, filmeket nézni, olvasni.

Az a titok, hogy nincs titok

Felesége halála után lányához költözött. Az utóbbi időben azonban egészsége kissé megromlott; önszántából beköltözött a Batsányi úti idős otthonba. Pozitív, kommunikatív személyiségének köszönhetően pedig hamar beilleszkedett.

– Két éve lesz, hogy itt élek. Ez az én elgondolásom volt 88 évesen. Mondtam a lányomnak is, hogy én bejövök, de nem is akartak hallani róla. De nekem mindig az járt az eszembe, hogyha én lerobbanok, akkor az már gond, és elhatároztam, hogy ide bejövök, de nem bánom, mert én minden nap elmegyek hozzájuk.

Lajos bácsinak öt unokája van, akikhez gyakran ellátogat. Azt mondta: hálát ad a sorsnak, hogy a mai napig ellátja magát.

– Majdnem mindennap sétálok, elmegyek a piacra, a Dózsa György útra, tippmixezni! És képzeljék, ott is megmondják: én még mindig nyertem. Persze, nem hatalmas összegeket, én szerényen játszok, 2-3 ezer forint értékben. Valahogy mindig szerencsém van. Persze tévedni lehet, volt már, hogy én is buktam egyébként, de szinte mindig szerencsém van. – mesélte nevetve Lajos bácsi.

Szerinte nincs titok – ez a hosszú élet titka.

– Nincs ennek titka, de megmondom, szerintem, ha betartja az ember a sétát, vigyáz az étkezésre, akkor az egy kicsit hozzásegíti a hosszú élethez. Meg szeretek gondolkodni, keresztrejtvényt fejteni, meg a lottózóba is azért járok, mert ott gondolkodni kell. Nagy titka nincsen, ha odafigyel az ember, akkor van esély, hogy tovább éljen.