Zöld sivatag vagy vadvirágos televény? Ez a kérdés, választhatunk! De gyorsan!
Pici magból lesz a hatalmas fa: kicsiny, ám annál lelkesebb csapat vett részt az ÖKO Klub Dunaújváros sorozatnyitó eseményén a Kortárs Művészeti Intézetben még múlt csütörtökön. A téma a zöld értékek jelene és jövője volt – tények, tervek, tanulságok, avagy mit tehetünk egyénenként és együtt!?
A beszélgetés apropóját nagyon izgalmas és aktuális téma adta: a város zöldterületeinek állapota és sorsa a fenyegető klímakatasztrófa árnyékában, küszöbén vagy kellős közepén – az állapotrajzot illetően megoszlanak a vélemények, de a fenyegetés ténye biztos.
De miért is halaszthatatlan?
A közcím kérdésére a beszélgetést szervező ÖKO Klub Dunaújváros képviseletében Für Tibor ötletgazda és főszervező adott választ a DSTV kamerája előtt:
– Ha máskor nem, hát a mostani forró nyár során mindenki a saját bőrén érezhette a klímaváltozást – a fenyegetettség mértékéről ugyan lehet vitatkozni, de a tényéről már nem. Ez a változás kihat a mindennapjainkra, közvetlen környezetünkre is. Mivel a problémák megoldásért kiáltanak, úgy gondoltam, gondoltuk, szükség lenne megismerni egyfelől a város vezetésének álláspontját erről a mindenkit érintő témáról, másrészt a szakemberektől hallani a tényeket és terveket, amelyek a zöld területek, a városban lévő növénytársulások jelenével és jövőjével kapcsolatosak.
Für Tibor kérdésünkre nyomatékosította: bevallottan azzal a céllal szervezték a megbeszélést, hogy a sokat emlegetett, várt és remélt szemléletváltás, szemléletformálás terén is új frontokat nyissanak.
„... minden ötlet kell és számít!”
Mind a műhelybeszélgetés előtt, mind a program során elismerősen nyilatkozott a kezdeményezésről Mezei Zsolt általános hatáskörű, a városüzemeltetésért felelős alpolgármester:
– Nagyon örültem a megkeresésnek, hiszen mindenki tapasztalhatja, milyen feszítő gond a hőség, a klímaváltozás. Ezek a folyamatok a város életét, mindennapjait is alapvetően befolyásolják, elég csak arra gondolni, mekkora területet gondoznak a szakemberek, vagy mennyi költséget fordítunk a locsolásra. Feltett szándékunk, hogy a városban – unokáink érdekében is! – megőrizzük a zöld területek nagyságát, de ehhez bizony sok-sok munkára, emellett jelentős szemléletváltásra is szükség van, lesz. Fontos, hogy a civil szféra is megmozduljon, új közösségi programok szülessenek, együtt tisztázzuk a kihívásokat és a lehetőségeket. Már csak ezért is fontos ez az alkalom, hiszen minden ötlet kell és számít!
Zöld város, de milyen zöld?
A moderált műhelybeszélgetés során elsőként a jelenlegi – már most krízisekkel fenyegető – helyzetről ejtettek szót a résztvevők, majd a jövő kihívásairól és feladatairól is beszéltek. Mezei Zsolt mellett Mészáros László, a GESZ erdészeti és park-fenntartási ágazatvezetője, valamint – a közönség soraiban ülve, de végig aktívan kapcsolódva az eszmecseréhez – Szabó László főkertész fejtette ki gondolatait a témában.
Kezdjük néhány ténnyel, amelyek egyrészt örvendetesek, másfelől viszont – a számok mögött lássuk feladatot is – komoly kihívást jelentenek a város gazdálkodása terén. Sokat emlegetett, már-már közhelynek számít, hogy Dunaújvárosban a legnagyobb a zöld területek nagysága és aránya a megyei jogú városok körében – íme, a fényes bizonyíték, három adat formájában. A szó szerint lélegzetelállító Duna-partunk 130 hektáros terület (vannak városok, ahol ennyi a teljes zöldterület nagysága!), emellett parkfenntartás fennhatósága alá további 160 hektár tartozik, ezt egészíti ki a véderdők (vasmű, 6-os út) összesen 340 hektáros területe.
Míg tavasszal a fűnyírás jelentett komoly kihívást az esők miatt, az elmúlt hetek-hónapok aszályos időszaka a miatt a kiszáradás a legégetőbb gond – ez esetben a jelző szó szerint értendő. Mészáros László elmondta, a belterületi növénytársulások szenvednek a szélsőséges meleg és a csapadékhiány miatt – jól látható, hogy a gondosan nyírt területek esetében mennyire igaz a „zöld sivatag” kifejezés, ráadásul már a zöld szín is múlt időben értendő, hiszen több területen szó szerint kisült a gyep.
Csak együtt sikerülhet!
A városi munkálatok és a már meglévő közösségi akciók (például a Virágos Dunaújváros immár hagyományos, méltán roppant népszerű és minden szempontból remek közösségi kezdeményezése, vagy éppen az ÖKO Klub csemetelocsolási akciója a nagy közösségi portálon) csak enyhítik, de nem oldják meg a bajt.
A jövő feladatai között mind Mészáros László, mind Szabó László a térségre jellemző löszgyepes területek arányának növelését, a „méhlegelő” néven elhíresült nyíratlan területek, rézsűk számának és területének radikális emelését említette. Mészáros László arra is kitért, hogy szintén szükség van és pláne lesz a fafajták gondosabb megválasztására a kiszáradt példányok eredményes pótlása érdekében – erre közös programot kezdtek a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembereivel. Szabó László szerint sok-sok lehetőséget teremtettek a város aktív közreműködésével futó EU-s pályázatok (Urbact, BiodiverCity), amelyek nem utolsósorban a már említett szemléletformálásra, a nemzetközi jó példák megismerésére és adaptálására is remek esélyt biztosíthatnak. Für Tibor is hangsúlyozta, hogy fontos feladat vár a közösségi kezdeményezések kimunkálóira.
Ötletből, tervből nem lesz hiány – az idő szorít, így nem kérdés: gyors és hatékony döntések, lépések szükségesek, ha meg akarjuk őrizni a város zöld értékeit. Most, amikor naponta dőlnek a melegrekordok, nehéz elhinni, egyúttal még leírni is riasztó: mértékadó prognózisok szerint ilyen hűvös nyarunk nem lesz, mint amilyen az idei volt.
