Közösen emlékeztek a tragikus sorsdöntésre

A magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájának igazságtalansága nyomán három és fél millió magyar ember egyik napról a másikra vált a szomszédos országok lakójává.
Az összetartozás napja
A tragikus sorsdöntésre való visszaemlékezés kezdetén Stermeczki András evangélikus lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Vasvári Pál Általános Iskola diákjai adtak emlékező műsort. 
Lendvai Bettina az összetartozás fontosságáról osztotta meg gondolatait, kiemelve, hogy az összetartozás egyszerre jelent identitást, felelősséget és reményt. Feladatunk, hogy ápoljuk ezt a köteléket, és tovább adjuk azt, ami közös bennünk, főként a hitet abban, hogy együtt mindig erősebbek vagyunk. A gondolatok után Iliszi Emma Róza Weörös Sándor Öregek című versét szavalta.
Nemcsak statisztika, érzések is 
Az emlékműsort követően Ördögné Ruszthi Anna, a Széchenyi István Gimnázium pedagógusa mondott emlékbeszédet. A történelmi áttekintést követően kiemelte, hogy ezen a napon a Kárpát-medence magyarságát szétszakító diktátum mellett imáink és gondolataink erdélyi, különösen parajdi testvéreinkkel vannak. Mint hangsúlyozta, Trianonban ott van a közös fájdalmunk: 
– Nagyon nehéz megmagyarázni a gyermekeinknek, hogy miért szorul össze a szívünk, amikor megtelik vízzel a parajdi sóbánya. Mert összeszorul és fáj. Azt gondolom, annak az elvesztése fáj, ami valahol hozzánk tartozik. Mert húzhatnak akármilyen határt, és lehet ott a bánya fölött akármilyen nyelven a tábla, fizethetünk akármilyen pénznemben, a parajdi sóbánya egy kicsit még mindig a miénk.  Trianon nem csak statisztika, nem csak számok, hanem érzések is. Ott van benne a mi fájdalmunk, a mi gyászunk is. Én azt gondolom: ha a gyermekeinknek Trianonról beszélünk, akkor azt is el kell nekik mondanunk, hogy történjen akármi a parajdi sóbányával, mi elmehetünk Parajdra, és megszólíthatjuk az ottani embereket, megrázhatjuk a kezüket, mert örömmel fognak fogadni. Ha levonult az ár, akkor elmehetünk Székelyföldre is, és ott is örömmel fognak fogadni bennünket. Örülünk egymásnak, mert összetartozunk! Ha a gyerekeink ezt megértik, mert megértik, akkor aláírhattak akármit 105 évvel ezelőtt, ezt a köteléket nem szakíthatja szét senki, soha. 
Az emlékbeszédet követően a Vasvári Pál Általános iskola énekkara adta elő Szarka Tamás Kézfogás című dalát.  

Az emlékezés virágai

A megemlékezés a templomkertben található Trianon-emlékműnél folytatódott, ahol Tápai Szabina vasváris tanuló énekelte a Repülj madár, repülj! című magyar népdalt. 
 

Az esemény idén is koszorúzással zárult: Dunaújváros önkormányzata nevében Pintér Tamás polgármester és dr. Molnár Attila jegyző, majd a „Rajta, Újváros!” Egyesület frakciója helyezte el a koszorút az emlékműnél. 
Ezt követően dr. Mészáros Lajos országgyűlési képviselő, majd a pártok – egyebek mellett a Mi Hazánk Mozgalom, a KDNP és a Második Reformkor –, továbbá az intézmények és szervezetek vezetői elhelyezték el az emlékezés virágait. Az ünnepség  végén Stermeczki András evangélikus lelkész közös imára hívta az egybegyűlteket, végezetül felcsendültek a Székely Himnusz dallamai is.