Elismerés a világbajnokságok dunaújvárosi hőseinek

A 61 év fölöttieknek megrendezett varsói viadalról Motyovszki Mátyás térhetett haza egy ezüst- és egy bronzéremmel, míg a 60 év alattiak Tatabányán megrendezett versenyén Mátyás Gábor világbajnoki címet szerzett, Barna Zoltán pedig ezüstéremig jutott.
Hétfőn kora este a Gurics György Birkózó Centrumban köszöntötte Barta Endre alpolgármester azokat a sportolókat, akik részt vettek a közelmúlt világversenyein. A dunaújvárosi különítmény ugyanis igen népes volt, így Mátyás Gábor, Motyovszki Mátyás és Barna Zoltán mellett Iván László, Papp Gyula, Kemény Norbert, Angyal László és Fehér Krisztián vehetett át ajándékot a városvezetőtől, aki érdeklődésünkre elárulta, az egész birkózó család büszke lehet a versenyzők teljesítményére.
– A birkózásnak komoly hagyománya van Dunaújvárosban, s ez a két világbajnokság nagyon fontos volt a résztvevőknek, akik nagyon komolyan felkészültek, így fontos volt a városnak is. A befektetett kemény munka látszott az eredményeken is, hiszen nagyon szépen szerepeltek Varsóban és Tatabányán is, volt arany-, ezüst- és bronzérem, de egyéb pontszerző helyezések is. Természetesen most jöhet a jól megérdemelt pihenés, de már a jövőbe is tekintenek, edzenek, megvannak a terveik a folytatásra és ez így van jól. Az is biztos, hogy nagyon büszke lehet a birkózó centrumban "élő" birkózó család is, melyben megtalálhatóak a fiatalok és a régebb óta fiatalok is, megvan az a körforgás, amire ki lehet jelenteni, hogy Dunaújvárosban van múltja, jelene és jövője is a birkózásnak.

Mátyás Gábor: – Bár tizennyolc évvel ezelőtt már szereztem egy világbajnoki címet a veteránok között, mégis nagyon jó érzés volt, különösen azért, mert a himnuszt hallgatva előjöttek az emlékek azokról a hetekről, hónapokról, évekről, amelyek kellettek ahhoz, hogy újra elérjek ide. Rengetegen segítettek a felkészülésben, mert nekünk egy nagyon jó, összetartó közösségünk van itt, együtt vagyunk jóban-rosszban. Megvan a rendszerünk, heti kétszer edzünk, megtalálható itt mindenféle ember, de közös a szenvedélyünk és amikor összejövünk, akkor a sportról, a vidámságról szól a dolog, amit bele is viszünk a felkészülésbe. De nyilván, amikor egy világbajnokságra készülünk, akkor komolyabb a munka is, mert a célok ott lebegnek az ember szeme előtt.
Motyovszki Mátyás: – Nem is tudtam igazából azt, mit is várhatok el a versenytől, magamtól, de sokkal keményebb volt annál, amire számítottam. Nem esett jól, hogy az első meccsen összeszedtem egy térdsérülést, de összeszorított foggal végig akartam csinálni a világbajnokságot, bízva abban, hogy így is sikerül valami jó eredményt elérni. Sokat kellett birkóznom, különösen kötöttfogásban, ahol a résztvevők száma miatt körmérkőzéses rendszerben dőlt el az érmek sorsa, és pont úgy jött ki a sorsolás, hogy az egész világbajnokság utolsó meccsét én vívtam egy ukrán versenyző ellen, szerencsére sikerrel, így a szabadfogásban elért ezüst után itt egy bronzérmet sikerült szereznem.
Barna Zoltán: – Korábban már indultam veterán országos bajnokságokon, több alkalommal nyertem, de egyszer ki szerettem volna próbálni magam nemzetközi szinten is. Nem volt könnyű a felkészülés, mert két évet ki kellett hagynom gerincsérv miatt, de beleálltam a munkába, előbb megnyertem a veterán magyar bajnokságot, és úgy gondoltam, adok magamnak egy esélyt a hazai vb-n is. Nagyon izgatottan vártam a versenyt, de szerencsére rám nagyon jó hatással volt a hazai közeg és a szeretteim jelenléte, jól ment a birkózás, fel tudtam pörögni és nagyon jó élményekkel gazdagodtam. Fantasztikus volt a rendezés, a helyszín, s bár a döntőben hiányzott egy kicsi az iráni birkózó ellen, de ha még egyszer rávesznek arra, hogy induljak egy világbajnokságon, ezzel a tapasztalattal most már tudom, hogy mi hiányzik a végső sikerhez.