„Pentele nem alkuszik, Dunaújváros nem felejt!”

Évre év emlékünnepséget szentel önkormányzatunk az 1956-os forradalom helyi hőseire emlékezve – az eseménynek ezúttal is a forradalmi emlékmű biztosított helyszínt múlt pénteken. (November 7-én, ezt felfoghatjuk szimbolikus gesztusnak is!)

Sorsfordító időszak volt

Mint az ünnepségen is felidézték, az 1956-os forradalom a magyar történelem egyik meghatározó eseménysora – a dicsőséges időszak szép pillanatait a pénteki ünnepségen a Violin Művészeti Iskola színjáték tanszakának növendékei elevenítették fel. „Eljönnek hozzánk az őszi csodák” – idézték meg a diákok a forradalom és szabadságharc valóban csodás, eufórikus időszakát.

A gyűlölt rendszer elleni elégedetlenség kitörését, a forradalom erejét hangsúlyozta személyes emlékeket is felelevenítő beszédében Kiss Kálmán költő, tanár. Mint felidézte, városunkban október 25-én kezdődtek a forradalmi események, amelyek fegyveres konfliktusig fajultak – a laktanyai sortűz mellett lövések dördültek a Görbe utcában is. Külön kiemelte Nagyéri Károly ellentmondásos szerepét – a laktanya korábban börtönbe vetett parancsnoka szervezte meg a város fegyveres ellenállását a szovjet intervenció idején –, s mint hangsúlyozta, a három irányból indított, a tankok mellett légierőt is mozgósító támadás során az ellenállás reménytelen volt:
– Egy hetyke kissrác fakarddal rontott az acélsárkányra – és bár a hősiesség, az önfeláldozás hiábavaló volt, példája máig meghatározó. Nem tudunk tökéletesen azonosulni ’56-tal, újra és újra feltesszük a kínzó kérdést, érdemes volt-e a küzdelem. Ez a heroikus pesszimizmus sok sorsfordító eseményünkre jellemző – ez a lényegünk, ez a sorsunk, erről szól a mai napunk is. 

Pentele hőseinek példája él

Az emlékbeszédet követően újra a Violin iskola diákjai következtek, a verses-zenés műsor végeztével Barta Endre alpolgármester osztotta meg gondolatait a DSTV kamerája előtt:
– Fontos, hogy emlékezzünk a történelem sorsfordító eseményeire, nem utolsósorban azokra a hősökre, akik itt kockáztatták az életüket, jövőjüket a szabadságért. Egyszerre öröm és büszkeség, ugyanakkor fájdalmas kötelesség is, hogy a dunapentelei forradalmár elődökre emlékezzünk – hadd emeljem ki újra, hogy Jakóné Fekete Teréz gondolata volt külön ünnepséget szentelni a forradalom városi eltiprásának évfordulójára. Fájdalmasan aktuális a téma, hiszen ma is fel kell emelni a szavunkat a széthúzás, a gyűlölködés ellen – ugyanakkor itt a magasztos példa is arra, hogy bizony félre lehet, félre is kell tenni az ellenségkereső indulatot. A szabadságharcos elődök példája máig él – Pentele nem alkuszik, Dunaújváros nem felejt!