Milliárdos teher a szolidaritási hozzájárulás Dunaújvárosnak

Az állam olyan településekre írja elő ezt az adót, amelyek magasabb helyi iparűzési adó-bevétellel (HIPA) rendelkeznek, és elméletileg a bevételt a kisebb, hátrányosabb helyzetű önkormányzatok támogatására fordítják. A gyakorlatban azonban a pénz az állami költségvetésbe kerül, így nem követhető, pontosan hová vándorol.

1,588 milliárd elvonás tőlünk

Szabó Zsolt, Dunaújváros gazdasági és koordinációs ügyekért felelős alpolgármestere szerdán tartott sajtótájékoztatót a témában. Mint mondta, a helyzet különösen nehéz a város számára: 
– A szolidaritási hozzájárulás elve fontos, de az, hogy a helyben megtermelt forrásaink jelentős része az állami kalapba kerül, nem segíti a helyi közösséget. A városnak minden évben újra kell terveznie a költségvetést, hogy a hiányzó összeget pótolni tudja. Nem véletlenül állok itt, egyik bölcsődénkben: ezek a források a gyermekeink mindennapjait is jobbá tehetnék. Ha ez az 1,588 milliárd forint nálunk maradna, azzal közvetlenül a dunaújvárosiak életét javíthatnánk: felújíthatnánk az útjainkat, korszerűsíthetnénk az iskolákat és közösségi tereket, erősíthetnénk a szociális ellátórendszert, és még sorolhatnám. Minden forint itt maradva minden egyes dunaújvárosit és a város egészét szolgálná.

HIPA-bevételek és elvonások: 2019 kontra 2026

Az elvonás mértékét a települések adóerő-képessége határozza meg, vagyis az egy lakosra jutó iparűzési adó-bevétel. A magasabb adóerő-képességű városoknak nagyobb összeget kell befizetniük, míg az alacsonyabb bevételű települések támogatást kapnak. A rendszer célja a különbségek mérséklése, a gyakorlatban azonban a központi elvonás mértéke aránytalanul magas lehet, különösen ott, ahol a helyi ipar visszaesett – mint például a mi esetünkben.
Dunaújváros iparűzési adó-bevétele 2019-ben még jelentősen magas, megközelítőleg 6,7 milliárd forint volt, és abban az évben a városnak nagyjából 1 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást kellett fizetnie. Az ipar visszaesése és a Dunaferr, a város legnagyobb adófizetőjének működésének leállása miatt a helyi iparűzési adó-bevétel 2025-re jelentősen csökkent. Ennek ellenére Dunaújvárosnak 1,72 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást kellett fizetnie. Idén pedig körülbelül 1,588 milliárd forintunkba kerül a szolidaritás, miközben nagyságrendileg 4 milliárd forint iparűzési adó-bevétellel számolhatunk – ez továbbra is jelentős teher a város költségvetésére nézve. Ez egy komoly kihívás, hiszen a városnak ugyanúgy biztosítania kell az alapvető szolgáltatásokat.

Hiába a város kezdeményezései

A szolidaritási adó kapcsán tavaly márciusban nyílt levélben fordult Szabó Zsolt alpolgármester dr. Mészáros Lajos országgyűlési képviselőhöz azért, hogy felhívja a figyelmét arra, hogy a különféle elvonások helyett Dunaújváros fejlődésének támogatására volna szükség. Az önkormányzat kérte a képviselőt, hogy járjon közre annak érdekében, hogy ezt a nagyon jelentős adót mérsékelje a kormány. 2025-ben többször is ülésezett a Megyei Jogú Városok Szövetsége, ahol szintén napirenden voltak a kormány elvonásai. A szolidaritási hozzájárulás újragondolásáért tíz ellenzéki város dolgozott ki egy javaslat-csomagot, amely szerint Dunaújvárosnak például csak a befizetéseinek felét kellene teljesítenie. 
Dunaújváros vezetése minden tőle telhetőt megteszt azért, hogy a szolidaritási adó rendszerét érdemben újragondolják és a városra eső teher mérséklődjön – hangsúlyozta Szabó Zsolt. Hozzátette: a város nem a szolidaritás ellen van, sőt, támogatják, hogy a kisebb települések fejlődhessenek, és a társadalmi különbségek mérséklődjenek. Ugyanakkor sokkal tisztább és a valódi önkormányzatiság elvét jobban tükröző rendszer lenne az, ha bizonyos adókat nem az állam szedne be, majd osztaná szét saját szabályai szerint normatívák és különféle támogatások formájában, hanem az önkormányzat közvetlenül kapná meg a bevételeket, és maga gazdálkodhatna azokkal. Ezért lenne kiemelten fontos, hogy a jövőben olyan változtatások szülessenek, amelyek biztosítják a központi elvonások átláthatóságát és arányosságát, így a helyben megtermelt források valóban a közösséget szolgálhatnák.