Dupla közösségi örömnap – Dunaújvárost és a tánc-kultúrát is ünnepelték

Senior örömtánccal és az Újvárosi Country és Line Dance Klub fellépésével indult az az ünnepi programsorozat, amelynek a Petőfi liget adott otthont április 29-én. A jeles napon duplán ünnepelt a város, hiszen amellett, hogy Dunaújváros 75 éves lett, ez a dátum a tánc világnapját is jelzi. A tánc-kultúra pedig Dunaújvárosban igencsak meghatározó, hiszen évtizedekkel ezelőtt a táncművész Wünsch-házaspár alapította meg Dunaújváros és térsége táncművészeti életét. Április 29-én a még tavalyi évben, az önkormányzat által állított, a házaspár életútja és a táncos szakma előtt tisztelgő „Táncos-szobor” című alkotást is megkoszorúzták.
Barta Endre alpolgármester az ünnepi eseményen azt mondta: egy olyan programsorozat vette kezdetét, amely bízik abban, hogy hagyományt teremt.
– Több minden összeér ezen a napon: Dunaújváros születésnapja, gyarapodott a Díszpolgárok köre Lipták Gyula tanár úr személyében, de a táncos szakma is ünnepel, így, hát az egész közösségünk. Jó megmutatni mink van, mink volt, és ez a táncban különösen megmutatkozik, ugyanis Tomcsányi Éva és Wünsch László a táncot illetően beírták Dunaújváros nevét a történelemkönyvekbe, hiszen valósággal egész Dunaújváros tánc társadalmáé. Szeretnénk, hogy az április 29-én útjára indított ünnepi programsorozatunk méltó legyen a Wünsch-névhez és egy nagyobb rendezvénnyé nője ki magát az elkövetkezendő években. – fogalmazott Barta Endre.
 

Az ünnepi esemény egyik legszebb pillanata a „Táncos-szobor” koszorúzása volt: Szántó Péter nönkormányzati képviselő, az Ifjúsági és Kulturális Bizottság elnöke és Martinkó Györgyné Mara, Tomcsányi Éva mesternő egykori tanítványa közösen helyezték el a Wünsch-házaspár életútja, és a táncos szakma előtt tisztelgő alkotásnál az emlékezés virágait.
Martinkó Györgyné Mara évek óta szorgalmazta az említett köztéri alkotás létrejöttét, amelyet az önkormányzat állíttatott, és végül Rohonczi István „ROHO” alkotott meg.
– Dunaújváros hatalmas tánc kultúrával rendelkezik, ezt az örökséget nem szeretnénk elfelejteni, szeretnénk, ha a város újra a magáévá tudná ezt az ünnepet, ezért április 29-én a Tánc Világnapján útjára indítunk egy olyan rendezvénysorozat, amelyből hagyományt szeretnénk teremteni, évről évre visszatérő hagyományt, ahol a múlt értékei a jelen tehetségeivel és a jövő reménységeivel találkozik.
Tavaly e szobor avatásával tisztelegtünk a táncművészetek előtt, maradandó jelet hagyva arról, hogy a mozdulat, a ritmus, tánc egy olyan kifejezési eszköz, amely egy szavak nélküli költészet, és ez örök érték. De hiszem, hogy a tánc nem csupán művészet, hanem közösségformáló erő is, és ez összetartja a várost, a környező településeket. Ez az első lépés, ez a próba.