Tisztelet a hősöknek, emlékük legyen örök!

1956. október 23-a a magyar történelem egyik legmeghatározóbb napja. Egy nap, amikor emberek ezrei mertek kiállni a szabadságért, a függetlenségért és az emberi méltóságért.
A szabadságért és a függetlenségért
A temetői kopjafánál tartott önkormányzati megemlékezés elején elhangzott: hetven évvel ezelőtt, 1956. október 23-án a magyar nép elégedetlensége, szabadságvágya és a diktatúrával szembeni ellenállása történelmi fordulóponthoz érkezett. Ezen a napon olyan eseménysorozat vette kezdetét, amely örökre beírta magát nemzetünk történelmébe.
Az 1956-os forradalom a sztálinista diktatúra és a szovjet elnyomás elleni fellépés, a szabadságért, a függetlenségért és az emberi méltóságért vívott küzdelem jelképe lett. A magyar emberek bátorsága, összefogása és áldozatvállalása a világ előtt is megmutatta, hogy a szabadság iránti vágyat sem az elnyomás, sem a félelem nem képes végleg elfojtani.
A Himnusz elhangzása után a Bocskai István Református Oktatási Központ Szabó Magda Tagintézményének 8. a osztályos tanulói adtak emlékműsort. Ezt követően Kiss Kálmán költő, tanár saját verseit szavalta el.
A szabadság közös ügye
Sarokné Varga Anna, a Móricz Zsigmond Általános Iskola történelemtanára mondott ünnepi beszédet. Gondolatai középpontjában a valódi, őszinte nemzeti összetartozás állt.
– A történelem menetét általában királyok, uralkodók, politikusok szokták alakítani, igen ritka kivétel, ha a nép. 1956. október 23-a egy ilyen pillanat volt. A magyar nép kiállt a szovjet elnyomás ellen, és a kezébe vette az irányítást.
Hogy mi adott erőt a reménytelennek tűnő forradalomban az embereknek? A felkelők közül többen azt felelték erre a kérdésre, hogy a mellettük álló embertől kaptak hitet és bátorságot. Tudták, hogy mindig áll valaki mellettük, mindig van valaki, aki segít nekik a bajban, és van, kire számíthatnak. A harcok alatt olyanokra tudták rábízni az életüket, akiket azelőtt nem is ismertek. Én ezt tartom a valódi, őszinte nemzeti összetartozásnak. Mikor idegenek ilyen bizalommal tudnak egymásfelé fordulni, és együtt küzdeni a közös célért.

Az ünnepek alkalmasak arra, hogy az emberek tükörbe nézzenek, és őszintén, mélyen magukba lássanak, és önvizsgálatot tartsanak. A nemzeti ünnepek, pedig arra, hogy feltegyük magunknak a kérdést: Mit teszek, és mit tehetek a hazámért, a nemzetemért, mindannyiunkért? – fogalmazott Sarokné Varga Anna. 
Koszorúzással tisztelegtek a hősök előtt
Az ünnepi beszédet követően a résztvevők elhelyezték a megemlékezés virágait a kopjafánál. Elsőként Dunaújváros Megyei Jogú Város nevében Pintér Tamás polgármester és dr. Molnár Attila jegyző közösen hajtott fejet a hősök emléke előtt.
Koszorút helyeztek el többek között a Rajta, Újváros! frakció képviselői, a Fidesz helyi frakciójának és a JUVE képviselői, a Mi Hazánk Mozgalom, a Második Reformkor Alapítvány, valamint a KDNP dunaújvárosi alapszervezetének képviselői is.
 

A megemlékezésen részt vettek a nemzetiségi önkormányzatok, a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság, a Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet, továbbá a kulturális és szociális intézmények munkatársai, az oktatási intézmények és óvodák vezetői, valamint különböző egyesületek és közösségek képviselői is.
A közös főhajtás a hetven évvel ezelőtti események áldozatainak állított emléket, és arra emlékeztetett, hogy a szabadság, a bátorság és az egymás iránti bizalom értékei ma is összekötik a nemzetet.