Kovács István

Kovács István a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Sajópálfalán született. Szülőhelyén, a borsodi kis faluban csak görögkatolikus templom áll, tíz kilométerre Miskolctól, a török idők alatt elnéptelenedett településen, amit később ruszinokkal telepítettek be. 

Akkoriban a dédszülei voltak a templom harangozói: a tisztet elsőként dédapja, majd dédanyja töltötte be. Az 1912-ben született dédmama 2000-ben vonult nyugdíjba a harangozásból. Addig dédunokái - köztük Kovács István is - szinte minden szabadidejüket ott töltötték vele a templomban, segítettek takarítani, de ott is játszottak.

Ebben, a sajópálfalai templomban van egy olajjal festett, Szűz Máriát ábrázoló kegykép, ami ugyanolyan, mint a máriapócsi Madonna. 1717-ben ez a sajópálfalai kegykép véres könnyeket hullajtott január 6-tól február 16-ig, amint ezt akkor a helység lakói és a környező hivatalosságok aláírásukkal igazolták. Érdekes, hogy a gyerekkorától vallásos, négyévesen már ministráló Kovács Istvánt ez nem érintette meg. Nem volt hozzá személyes kötődése. Ellenben amikor már felszentelt papként Erdélybe vitte gyülekezetét kirándulni, megnézték a gyergyószentmihályi Madonna-képet, ami éppen akkor könnyezett, rózsaillatú könnyekkel. Ő ott bement az oltár mögé is, hátulról megnézte a könnyező képet, látta, hogy semmilyen bűvészmutatvány nincs a dologban. Még a lecsorgó könnyeket is megérintette, úgy, hogy sokáig rózsaillatú maradt a keze. Ez a személyesen átélt csoda viszont máig nagyon erős hatással van rá. Gyerekkorától mondogatták róla, hogy biztosan pap válik belőle, ő azonban makacsul ellenkezett: ne mondja meg neki senki, hogy mit csináljon! Arnóton végezte az általános iskolát, majd a hajdúdorogi görögkatolikus gimnáziumba jelentkezett. Kemény kollégistaéletet élt, ott tanulta meg, mi az az önállóság és a közösség. Ekkor még kétoldalt fölnyírt, a feje tetejéről hátközépig lógó, copfba kötött hajjal, hosszú bőrkabátban, fülbevalóval lófrált, mint a lázadó ifjúság hangadója, nagy focirajongó, tehetséges jobbhátvéd és jobbszélső (később a magyar papi futball-válogatott oszlopos tagja), aki érettségi előtt csak egyetlen helyre, a nyíregyházi teológiára adta be felvételi kérelmét – és a fent leírt külsővel tette tiszteletét a felvételi előtti iskolalátogatáson. 

Nem meglepő talán, de nem vették fel.

Ez volt életében az első nagyon komoly kudarc. Nem az történt, amit ő akart, hanem az, amit Isten akart. Jobb híján ötödik évfolyamos képzésre jelentkezett egy diósgyőri szakközépiskolába, ahol a görögkatolikus fiú már nem a külsejével, hanem mély és egyre erősödő istenhitével keltett feltűnést. Ám diáktársai el- és befogadták, s vele együtt alakultak. Szoftver-üzemeltető szakot végzett, ami annyira megtetszett neki, hogy a tanév végén három helyre jelentkezett: köztük a nyíregyházi teológiára is, ahová végül felvették. 

Amikor belépett az épületbe, már érezte, hogy ide: haza jött. Pappá Máriapócson szentelték, 2007. augusztus 6-án. A pappá szentelést követően Budapesten volt segédlelkész.

Pappá szentelésekor első szolgálattételi helyét Budapesten, a VII. kerületi Rózsák terén álló templomban kapta meg, káplánként. Máriapócson, a híres búcsújáró helyen szentelték pappá, alig egy hónappal azután, hogy megnősült. A hagyományok szerint a pappá szentelés utáni közös vacsorán az új papok a tányérjuk alá rejtett borítékban kapják meg első szolgálattételi helyük nevét, s mivel tudhatják, hogy hol keresnek papot, tisztában vannak azzal is, hova kerülhetnek - meglepetésére a főváros jutott.

Amíg ott szolgált, hat év alatt 420 gyereket keresztelt, 390 embert temetett és 320 jegyespárt oktatott. Ezt követően 2013-ban helyezték Dunaújvárosba. 

Azóta is szépen épül a dunaújvárosi görögkatolikusok közössége: vallja, hogy nem a misére járók száma, hanem hitük ereje a fontos. Ahogyan a liturgiában szerepel: „egy szájjal, egy szívvel” kell tegyék azt, amit tesznek. Nem az a célja, hogy minél többen legyenek a templomban. Nem is a templomba kell terelni rögtön azt, aki megkeresi Őt. Először a közösségbe szeretné bevezetni az új embert, megismerni őt, s ő is ismerje meg őket, mennyire sokfélék. Előbb-utóbb be fog menni a templomba. Önszántából. Ahogyan mondják: templomba járni nem kötelező. S hitet nem lehet tanítani, csak megmutatni! Minden embernek más útja van Istenhez.

Közreműködésével alakult meg a Szent Pantaleimon Iskola, majd tevékenyen részt vett a görögkatolikus óvoda építésében is. 

Stermeczki András evangélikus lelkész 2013-ban találkozott először Kovács Istvánnal, akivel hamar megtalálták a közös hangot:

- István hivatásában inkább az erkölcsteológia kap jelentősebb szerepet, mint a dogmatikus gondolkodás. Családja sokak számára példa, hiszen öt fiú focizik olykor a parókia udvarán. Mindez irigylésre méltó, de ne feledkezzünk meg a mérhetetlen felelősségről és munkáról sem, amely családja, vagy a gyülekezet irányában jelenik meg. 

István Atya közvetlensége, az, hogy a hangot a legkisebbektől kezdve szüleiken keresztül a nagyszülőkig megérzi és megtalálja, a közösségépítés meghatározó eleme. Így nyilvánvaló, hogy foglalkozásai és az általa szervezett alkalmak lelkisége az Isten szeretetéről és Krisztus Urunk azon szaváról tanúskodnak, amely Máté evangéliumában így áll: ”Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké a mennyek országa.” 

Kovács István fő mozgatórugója és működtetője a Pentelei Szent Panteleimon Alapítványnak, amely egyik legfontosabb tevékenysége a karitatív tevékenység. Évek óta szerveznek ételosztást a fedélnéküliek számára, ahol saját költségből rendszerint 350 főre főznek. 

Rendszeresen részt vesz a városi rendezvényeken, de szívesen vállal közszereplést is. Humora, egyértelmű és közérthető beszéde, stílusa miatt is gyorsan teremt kontaktust, kiválóan kommunikál. 

A görögkatolikus egyházközséghez 93 település tartozik, Bakonykútitól Székesfehérváron át Dunavecséig, és Csákberénytől Előszálláson át Mátyásdombig. Ennek ellátása nem kis feladatot ró a mindenkori parókusra. 

István atya több mint 12 éve tevékenykedik Dunaújváros valamint Fejér megye ifjúságáért. 

István atya egész életét, tevékenységét, hitvallását jellemzi Reményik Sándor 1925-ben írt versének két sora: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!”

Dobrovics János, a görögkatolikus egyházközség világi elnöke úgy véli, hogy egy olyan korban, amikor a figyelem gyakran a felszínes dolgokon időzik, Kovács István atya életével, tevékenységével rávilágít a valódi értékekre, az ifjúságért, közösségért tett erőfeszítéseivel. Tetteivel inspirálja a körülötte lévő fiatalokat, rendszeresen szervez nyári táborokat, közösségi alkalmakat, az iskolai hitoktatásban folyamatosan dolgozik, és egyik nagy álmát beteljesítve, folytatva görögkatolikus iskolát, majd óvodát alapított. István atyát nemcsak a görögkatolikusok ismerik már városunkban, bebizonyította, hogy az ifjúság nem csupán a jövő reménysége, hanem a jelen aktív formálója is, nem elégszik meg a középszerűséggel, folyamatosan keresi a fejlődés és jobbá válás lehetőségeit, és bátran néz szembe a kihívásokkal. Ez a díj nemcsupán egy elismerés a múltbéli eredményeiért, hanem megköszönve áldásos tevékenységét, bátorítás is a jövőnkre nézve. Biztos vagyok benne, hogy István atya még sok nagyszerű dolgot fog elérni és továbbra is a helyes úton tereli a fiatal generációt. Megkérdeztem tőle honnan ez a nagy teherbírás, a válasz „ha Isten nem akarja a siker, mi kevesek vagyunk, hinni kell az Isten erejében, hiszen csak Övé a dicsőség. – fogalmazott. 

Kovács István a gyermekekért végzett odaadó és lelkiismeretes munkájának elismeréseként Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése „Dunaújváros Ifjúságáért” díjban részesíti.