fő tartalom

Limperger István

Limperger IstvánTizenöt éves korában Pápán kezdett el sportolni, itt ismerkedett meg a tornával. Eljutott a válogatottságig is, de balszerencséjére egy sérülés miatt ki kellett hagynia a római olimpiát. Sportpályafutása befejezése után tíz évig edzősködött a Veszprém megyei városban, majd 1974. szeptember elsején került Dunaújvárosba. Kezdetben a Dunaferr SE torna szakosztálya férfi szakágának utánpótlás edzője volt, később pedig vezetőedző és szakosztályvezető. 1994 októberétől nyugdíjasként dolgozott tovább. Tanítványa volt többek között az olimpiai bajnok Csollány Szilveszter és a két dunaújvárosi válogatott tornász, Supola Zoltán és Pánczél Miklós. Tanítványai három olimpián képviselték Magyarországot: 1992 – Barcelona, 1996 – Atlanta és 2000 – Sydney.

„Kemény, de következetes szakember volt, aki vallotta az igazi pedagógus elvét: „Érted követelek, nem ellened!” Ezt tudták tanítványai is róla, mert tapasztalták, hogy a keménység mögött meleg szív lakozik. Ezért is szerették. Vidám, jó kedélyű, nótáskedvű ember volt, aki csibészkés mosollyal, csillogó szemekkel élvezte a számára kedves társaságot. Kegyetlenül nehéz munkájában pedig ott volt mellette Kati néni, a felesége, aki a biztos háttért jelentette.”1

Supola Zoltán így nyilatkozott Limperger Istvánról 2012-ben: „Most értem meg, hogy a szigorával embert nevelt belőlem. Az edzéseimen mindig az ő útmutatásai, gondolatai jutnak eszembe.”

  • Frissítve: 2021. augusztus 26.
  • Létrehozva: 2021. augusztus 26.