Lovász Béla

Lovász Béla 1927. május 08-án Komáromban született egy vasutas család hatodik legkisebb gyermekeként. Már gyermekkorától a mindene volt a futball. A helyi, komáromi futballcsapatban kezdte pályafutását. Már ott együtt játszott Czibor Zoltánnal, az aranycsapat balszélsőjével és annak szintén kiváló tehetségű testvéreivel.

1949 és ’55. között a Csepeli Vasas labdarúgója volt. Az első osztályban 1950. március 04-én mutatkozott be. Összesen 123 élvonalbeli bajnoki mérkőzésen szerepelt és 61 gólt szerzett. 1950 áprilisában negyedik bajnoki mérkőzésen már háromszor talált a kapuba. 1951-ben és ’52-ben ismét együtt játszott a Lovász, Czibor balszárny. Az 1952-es és ’53-as szezonban is a csapat gólkirálya lett, utóbbi évben 25 bajnoki meccsen 18 gólt lőtt. Válogatott csapattársaival, többek között Tóth II-vel, Keszthelyivel együtt a magyar futball aranykorában a tabella negyedik, ötödik helyén végeztek. 1954-ben – a svájci világbajnokság idején – egy skandináv túrán fölényesen győzték le a térség válogatott csapatait.

1957-ben családjával együtt költözött városunkba. 1963-ig a Kohász labdarúgó csapatának meghatározó játékosa volt. Itteni első mérkőzésén rögtön két gólt szerzett. Ebben az idényben 36 meccsen 30 gólt lőtt, ezzel itt is a csapat gólkirálya lett. Kiváló bal lábas bombaerős lövéseivel a későbbiekben is sok győztes meccs gólszerzőjeként ünnepelték.

36 éves korában hagyta abba az aktív játékot. Ezt követően éveken át a Kohász utánpótlás edzőjeként dolgozott. Sok ifjú játékosnak tanította meg a labdarúgás fortélyait. Tanítványai futball tudása, segítőkészsége és emberi hozzáállása miatt mindmáig elismerik és tisztelik.

Példaértékű sporttevékenységének és elhivatottságának elismeréseként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Dunaújváros Sportjáért díjat Lovász Béla részére adományozta.