Bartók Gábor

Bartók Gábor mintegy 40 évet töltött a pedagógusi pályán. Évtizedekig dolgozott tanítóként. Az Aranyvölgyi Általános Iskola, majd 1996-tól a Dózsa György Általános Iskola tantestületének volt meghatározó tagja. Pályafutását az elhivatottság és a gyerekek iránti szeretet jellemezte — életcélja volt, hogy tanítványai a világra nyitott, érdeklődő, széles látókörű felnőttekké váljanak. Ez a cél vezérelte egész pályafutása alatt, folyamatosan kereste az új, előremutató módszereket, s azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják a tanulók sokrétű képességfejlesztését. Hitte, hogy a gyermekeknek lehetőséget kell biztosítani, hogy minél több területen kipróbálhassák magukat, érdeklődésük kialakulhasson.

Ennek a szellemiségnek a megvalósítását a Zsolnai pedagógiában találta meg. S attól a perctől kezdve, hogy rátalált erre, tudta, hogy ezt a szellemiséget szeretné közvetíteni a diákok felé. Feladatának érezte, hogy meghonosítsa mindezt abban a városban, ahol felnőtt. Így az 1990-es években ő volt az a pedagógus, aki a városunk oktatási palettáját színesebbé tette az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program bevezetésével. Elkötelezte magát ennek, és ez az elköteleződés az évek múlásával egyre nőtt, tudta, hogy a neki szánt feladat az volt, hogy megadja a lehetőséget városunk gyermekei számára is ahhoz, hogy sokrétű, művelt emberekké tudjanak válni. Éveken át fogalom volt a neve, szinte minden szülő az ő osztályába szerette volna íratni gyermekét. Sok-sok értékes, a világra nyitott, sokoldalú gyermeket engedett ki óvó-védő kezei alól. Tanítványai ma is szeretettel emlékeznek rá. Egy olyan embert veszítettünk el, aki munkáját nem kötelességből, hanem elhivatottságból, megszállottságból végezte és a belső hajtóereje a gyermekek iránti okos szeretete volt, amely magában foglalta az elvárásokat és a következetességet.

A pedagógus társadalom szegényebb lett egy olyan pedagógussal, akit az élet erre a pályára teremtett.

Népművelői végzettséget szerzett a főiskolán és szakmai munkásságát az Munkásművelődési Központban töltötte és utána több, mint 30 évig szervezte a gyermek és ifjúsági programokat.

Kérem engedjék, meg, hogy Bartók Gábor kollégáinak néhány gondolatát megosszam Önökkel:

„Gábor nagyon korrekt, precíz, magabiztos, határozott személyiség volt, csak a hozzá nagyon közel állók tudhatták, hogy bizony benne is voltak kételyek, bizonytalanságok, jól teszi-e a dolgát. A gyerekek szeretete, értékes, becsületes emberré nevelése volt számára a cél. Az idő őt igazolta. Figyelemmel kísérte tanítványai életútját, büszke volt az elért eredményeikre. Sikeres, az életben helytálló emberekké váltak a keze alól kikerülő gyermekek. A már felnőtt kisdiákjai tisztelettel, szertettel emlékeznek rá, őrzik azokat az értékeket, tudást amit tőle kaptak.

Szerénysége nem engedte, hogy bármely jubileumi évfordulón „írjunk róla". Szomorú, hogy nem velünk együtt éli meg ezt az alkalmat, de én látom félszeg mosolyát.

Olyan pályatárs, barát, aki mindig a szívünkben, lelkünkben él.”

„(…) A gyermek volt fontos számára, nem pedig önmaga. Soha nem várt a munkájáért elismerést, mert a hajtóereje belülről fakadt, s akkor volt boldog, ha a gyermekek, kik a kezei alatt indultak el útjukon, jól teljesítő, sikeres emberekké váltak.

Egy szó, mint száz, Gábor nagyon jó tanító volt, sőt a legjobbak egyike. De nemcsak tanítónak volt jó, közösségünk tagjaként is megmutatta, hogy mindenben számíthatunk rá. Nem volt magamutogató, de bármit kértünk tőle, igazi énjét adva azonnal segített és a munkájában is benne volt a tökéletességre törekvő egyénisége.

De azt is tudtuk, hisz ismertük, hogy a magabiztos felszín mögött egy kevéssé magabiztos, néha félénk, de nagyon jó lélek áll. S hogy ezt honnan tudom? A beszélgetéseinkből. Az ember megérzi a másik ember bensőjének rezgéseiből, amelyhez néha szavak sem kellenek azt, amit a másik ember gondol. S azt hiszem mi így voltunk egymással, kimondatlanul nagyra tartottuk egymást és a tisztelet nem a felszínről, hanem a lelkünk mélyéből szólt.

Bartók Gábor az a pedagógus volt, aki tudta, hogy a gyermekneveléshez kitartás, következetesség, elhivatottság és sok esetben megalkuvás kell a szó pozitív értelmében. Csak ezen elvek betartása segíti hozzá a pedagógust ahhoz, hogy munkájának gyümölcse érett, tudással felvértezett, boldog emberré válhat.”

  • Frissítve: 2021. augusztus 23.
  • Létrehozva: 2021. június 10.