Dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep és Szoborpark

Települési érték: Dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep és Szoborpark

Kategória: kulturális örökség

A települési érték leírása: A dunaújvárosi alkotótelep az első olyan kezdeményezések egyike volt az országban, amely a nagyipari hátteret kihasználva, az adott üzem profiljának megfelelő anyagokkal dolgozott. A vas és az acél új alternatívát nyújtott a hagyományosan használt szobrászati anyagok mellett, a gyárakban alkalmazott megmunkálási technikák révén – öntés, kovácsolás, hegesztés stb. – lehetővé téve a testek és síkok újfajta formakapcsolatát. Az alkotótelep fennállása alatt mindvégig a Vasmű és a városvezetés támogatását élvezte. Független fórumnak számított, nem volt tényleges megrendelő vagy cenzor, aki irányította volna az alkotói folyamatot. Az itt alkotó művészek között sokan kiszorultak az állami megrendelésekből, vagy képtelenek voltak az elvárt stílus szerint alkotni, szobraikra és plasztikáikra többnyire az absztrakció jellemző.

A 2000-es évig bezárólag összesen 58 köztéri alkotás készült és számos kisplasztika. Pályázni makettel, tervvel és műleírással lehetett. Kezdetben egy hónapos volt a tábor, ez később hat hétre emelkedett, ezalatt a művészek teljes ellátást kaptak szállással, étkezéssel és ösztöndíjjal. Az alkotók elsőként a gyárral és az üzemekkel ismerkedtek, a terepbejárás alkalmával pedig nem egyszer előfordult, hogy az ott látott viszonyokhoz alakították a készülendő műveket. Az első években a Vasmű hulladék-anyagaiból készültek az alkotások a főiskola tanműhelyében, majd ’77-től, immár a gyárban, bonyolultabb technikákhoz és nemesebb anyagokhoz is hozzáfértek.

A magyar alkotók jórészt a huszadik századi magyar szobrászat kiemelkedő jelentőségű művészei és a neoavantgárd képviselői közé tartoztak. Voltak olyanok közülük, akik többször is elnyerték a lehetőséget, például Buczkó György, Galántai György, Heritesz Gábor, Palotás József, Szöllőssy Enikő, Trombitás Tamás és Friedrich Ferenc is. Nemcsak monumentális művek készültek a táborban, hanem kisplasztikák, kisszobrok is, melyeknek csak nagyon kis része maradt a Dunaferr-Art Alapítvány tulajdonában, jelentősebb hányadukat a művészek magukkal vitték.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: Az Acélszobrász Alkotótelep és Szoborpark a hatvanas években kialakult alkotótelepi mozgalmak folytatásaként jött létre és 1974-től egészen a 2000-es évekig meghatározó fóruma volt Dunaújváros kulturális életének. Tizenkét alkalommal került sor a szimpóziumokra, összesen ötvenkét hazai és nemzetközi művész szereplésével. A Duna-parti szoborpark egész Európában egyedülálló, páratlanul gazdag és változatos természeti környezet öleli körbe az alkotásokat. A művek dimenziójukat, formavilágukat és technikai megvalósításukat tekintve is kísérletezőek és egy nagyon szabad légkörű csoportot alkotnak. A szoborpark országos műemléki védettséget élvez, eszmei értéke másfél milliárd forintra tehető.

7. A települési értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)

  • Dunaferr Dunai Vasmű Krónika. Szerk.: A Dunaferr Dunai Vasmű Krónika szerkesztőbizottsága. Dunatáj Kiadó, Dunaújváros, 2000
  • Nagy Annamária: „A politika hatása a művészetre. A Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep és Szoborpark”, 2013
  • Sasvári Edit: „A szobor a kultúrforradalomnak, a szocialista építésnek fegyvere.” Képzőművészet az ötvenes évek Sztálinvárosában. Acélecset. Művészet az ország közepén. Dunaújváros, Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2006
  • Sasvári Edit: Két Évtized. A dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep története (1974-1993). Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep és Szimpozion Dunaújváros 1974-1993. Dunaújváros, Dunatáj Kiadó, 1996
  • Wehner Tibor: Dunaújváros, szobrászat. Acélecset. Művészet az ország közepén. Dunaújváros, Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2006
  • Weiner Tibor: A tervező emlékezései. A hőskorszak kezdetén. Dunaújvárosi Hírlap, 1965. 03. 25. 24. sz.
  • Frissítve: 2020. május 4.