A javaslatunk: Pentele-Híd

Az utóbbi időszakban nem keveseket foglalkoztatott az épülő híd elnevezésének kiválasztása. Ami persze természetes, hiszen hónapokon belül sor kerülhet az ünnepélyes átadásra is. Jogszabályi rendelkezés szerint a jelentős földrajzi nevekre, így például a hidunkra az építtető, az érintett önkormányzat(ok) javaslatot tehetnek, ám a döntést a jogszabály által felhatalmazott Földrajzi Helynév Bizottság hozhatja meg.
Városunk közgyűlése elfogadva a kulturális bizottság álláspontját, a Pentele-Híd elnevezést javasolja. A bizottság indoklása a következő:

Penteléről mintegy 25 középkori oklevél beszél, jóval több, mint bármely más hasonló településekről a középkori Magyarországon. E kitüntető figyelmet az a tény váltotta ki, hogy Pentelének híres monostora, vára, plébániája, dúsan termő nagy határa volt, olyan kívánatos gazdagságban, amely birtokszerzésre csábította a kor hatalmasait.
A honfoglalás időszakából a Lengyel közben és a Bem utcában nemesi sírokat találtak aranyfülbevalóval és kereszttel. A névadó Szent Pantaleon monostor alapítására 1007 és 1054 között került sor Szent István korában, hiszen a névadó Szent Pantaleon alakja már a koronázási paláston szerepel. Tisztelete erre az időre már meghonosodott hazánkban. A monostor torony nélküli, jellegzetes bizánci építmény volt, a görög építőmesterek tevékenysége éppen ebben az időszakban folyt. A már említett oklevelek tanúsága szerint a Rácdombon álló, eredetileg katolikus templom a környék legjelentősebb egyháza lett. Az első magyarországi térképen, amelyet Lázár deák készített 1528-ban, Pentelét tornyos templommal és a monostorral együtt ábrázolta.
Pentelén Magyarország történelme végig nyomon követhető, hiszen a római kortól kezdve mint Buda-Eszék közötti hadi- és postaút húzódott. Intercisa időszakában a limes határvonala volt itt. Később is több uralkodó táborozott Pentele határában. Így például II. Lajos 1526. augusztus 1-éről 2-ra virradó éjszakát töltötte itt Mohácsra induló seregével. Ugyanezen év szeptember 6-án a török szultán ütött tábort, majd 3 évvel később 1529. augusztus 24-én Bécs ostromára felvonuló seregével táborozott itt. Maga Szulejmán jegyezte fel hadinaplójában a „nagyon nehezen járható és szűk” mélyútról, hogy az ágyúkat csak üggyel-bajjal lehetett átvontatni.
1686. szeptember 9-én Lotharingiai Károly herceg vezette a török elleni egyesült keresztény hadakat Pentelére, ahol 10-én hajóhidat építettek a Dunán. 1687. június 14-én ismét hajóhidat épített ugyanitt. 1704. júniusában maga Rákóczi fejedelem is megfordult itt, aki olasz hadmérnökével hidat tervezett. A település a 17. század második felében már városi címmel rendelkezett.
1799-ben íródott az első értekezés a pentelei római kori leletekről, ettől kezdve vált világhírűvé a római kori régiséget kedvelők, kutatók körében. Aquincum után a legnagyobb katonai erőd romjai itt találhatók. 1802-től a Nemzeti Múzeum őrzi a leleteket. 1849. április 26-27-én Pest kiürítése után Jellasics vezérletével 16 ezer főnyi horvát hadtest vonult át és a tábornok Mondbach Károly kastélyában szállt meg. 1832 és 1870 között mezővárosi rangban országos hírű személyek éltek itt, mint például Rosti Pál, aki sógora volt Eötvös József és Trefort Ágoston korabeli kultuszminiszternek.

Ezen történelmi tények alapján a legméltóbbnak a Pentele-Híd elnevezést javasolta a bizottság, hiszen bronzkori, római kori és honfoglalás kori leletei alapján világhírű, mindazonáltal az elnevezés rövid, közérthető és a külföldiek számára is könnyen kiejthető, megjegyezhető.