fő tartalom

Pro Cultura Intercisae díjazottak

Mészáros Edit festőművész, Cyranski Mária szobrászművész és a Széchenyi István Gimnázium Vegyeskara vehette át az idei Pro Cultura Intercisae díjakat. Az elismeréseket Cserna Gábor humán alpolgármester adta át.

Hagyományosan a Magyar Kultúra Napján, azaz január 22-én kerül átadásra a Pro Cultura Intercisae díj. Az elismerés adományozható: a kimagasló teljesítményt nyújtó alkotó- és előadóművészeknek, alkotó- és előadóművészeti közösségeknek, és mindazon személyeknek és közösségeknek, akik vagy amelyek a város kultúrájáért hazai, illetve nemzetközi elismertségéért maradandót alkottak, illetve tettek.” 2007 decemberében a közgyűlés úgy döntött, hogy 2008. januárjában az alábbi díjakat adományozza: - 35-ös sorszámmal Mészáros Edit festőművésznek, - 36-os sorszámmal Cyranski Mária, szobrászművésznek, - 37-es sorszámmal a Széchenyi István Gimnázium Vegyeskarának Az elismeréseket Cserna Gábor humán alpolgármester adta át az evangélikus templomban rendezett ünnepségen.

Mészáros Edit 1965-ben végzett a Képzőművészeti Főiskola Festő Főtanszakán, Fónyi Géza, és Barcsay Jenő növedékeként. Barcsay minden Főiskolást tanított, hiszen „anatómia” és „tárgyábrázolás” óráit valamennyien látogatták. Mészáros Edit, azonban külön hangsúlyt tesz e mesterével való kapcsolatára. Ez az alkotói, pedagógusi magatartás, mély benyomást tett a fiatal művésznőre.
Mészáros Edit önkifejezési igénye is más indíttatású, mint legtöbb pályatársáé. Vékony, rendkívül hajlékony testalkatánál, ritmusérzékénél fogva, rendkívüli tánctehetség is volt egyben. A kétféle vonzáskör, éppen az anatómia tárgykörében érintkezett legerősebben. Későbbi tánc-ábrázolásai árulkodnak leginkább a benne dúló rendkívüli erőkről, átéltségről.
Mészáros Edit mindjárt tanuló évei után, a Fiatal Művészek Stúdiója Budapesti, kollektív műtermébe került, pályázat útján. Ezt, a csupán átmeneti lehetőséget, nagyszerűen hasznosította munkásságában. Kiállítási szerepléseire felfigyelt a szakma. Így vált lehetővé számára, hogy férjével együtt, végre igazi, végleges műteremre pályázhassék, immár Dunaújvárosban. A Szórád Márton úti, akkor újonnan felépült műtermek egyikét nyerték el, 1968-ban. Az itt addigra kialakult viszonyok alapján, vállalati Szocialista Szerződést kötött, előbb a Dunavidéki Vendéglátó Vállalattal, majd a Dunaújvárosi Vízművel. Ennek tudható be, hogy Dunaújváros számos belső terében találkozhatunk napfényt árasztó képeivel.
Sajátos témaválasztása, alkotó módszere is vállalt feladatából nyer magyarázatot. Az egyetemes művészet példáit idézi egyszerű tárgyak közé illesztett, nyitott művészeti könyvek reprodukcióinak idézésével, mintegy a ma világába fogadva a művészet evolúcióját. A kora középkori ikonfestők, képírók markáns kompozíciós elveit, valamint Picasso és Braque analítikus kubizmusát párosítja természetes egységbe. Egyszerre vállalnak kompozíciói valamit az áhítattal befogadandó szentképből, és az egyszerű díszítő szándékból. Csak ritkán jut hozzá nemesebb anyagokhoz. Szikrázó, éles színvilága éppen eszközeivel áll drámai csatában.
Mészáros Edit munkái, minden városi és megyei tárlat, mással össze nem téveszthető, biztos pontjai. Számos hazai, egyéni kiállítása mellett, munkái kerültek az Egyesült Államokba, Németországba.
Mészáros Edit állandó munkatársa a Székesfehérvári, Agárdi művésztelepeknek, ahol a Magyarországi Symposion Mozgalom részeként, számos kezdő, és amatőr művésszel is kapcsolatba került. Felismerte az együtt munkálkodás - gondolkodás fontos szerepét az iskolán kívüli, szabadiskolai nevelésben. Felismerte egyben saját szerepét, elhivatottságát is, a fiatalság útra bocsátásában. Több mint, 15 éve tett ajánlatot a Munkásművelődési Központban, a hiányzó városi szintű szabadiskola megszervezésére, vezetésére. A vezetésével létrejött Barcsay Jenő Stúdió, rövid idő alatt, hallatlanul népszerű lett, és számos későbbi művész, rajztanár, építész, stb. indulását tette lehetővé. A tanítási folyamatban sem tesz mást, mint képzőművészeti munkájában. Rendkívüli gondossággal összeállított csendéletei, már puszta látványukkal színelméleti tanulmányok. Beállított tárgyai, textíliái, az INTERCISA Múzeum leleteinek műtárgy-másolatai, a tárgyak közt felbukkanó művészeti könyvek, nem csak saját munkásságának kiszélesítései, hanem magával ragadó, pedagógiai teljesítmények. Növedékei szeretik a szelíd, halk szavú mestert, aki minden alkalommal, egy órával korábban lép be a terembe, hogy egy-egy csendéletet átalakítson, vagy hozzá tegyen a választható kompozíciókhoz.
2007. júniusában, több év után ismét bemutatkoztak a Barcsay Stúdió növendékei. Munkáik, a Munkásművelődési Központ kiállító terében, a felfedezés erejével hatottak. A harmadik elemistától a nyugdíjas alkotókig, a csak kedvtelésből festőktől a sikeres felvételi vizsgára felkészítettekig, bizonyítva elkötelezettségüket, az alkotó tevékenység iránt. A Stúdió, semmivel sem pótolható eszközévé vált az iskolán kívüli vizuális nevelésnek.

Cyránski Mária egy esztendővel diplomázása után, férjével, ifj. Koffán Károllyal, és egyesztendős kislányával, - Eszterrel, - a fővárosból vidékre települ. Így kerül 1965-ben Dunaújvárosba, pályázaton nyert műterem révén. Már főiskolai éveiben megmutatkozik különös érdeklődése az emberi alak iránt. Figuratív tanulmányaiban nem csupán a később elfelejtendőt látja, a formai rutin megszerzését, hanem lelki tréninget, a modelljeivel való elmélyült kapcsolatteremtésre. Felfogása szerint nem annyira a mozgás, inkább a plasztikai tömeg érdekli.
A fiatalon kifejezetten vékony kislánynak szobrásznak lennie, rendkívüli kihívást jelentett. Cyránski Mária hat fiú közt, egyetlen nőként végzett a Főiskolán.
Törekvéseiben rokonának érzi a francia Aristid Maillol, a magyar Ferenczy Béni és Medgyessy Ferenc munkásságát. A „Hajnal” című műve 1966-ban a Lektorátus vásárlásában Dunaújvárosé lett, és a hetvenes évek elején kerül a Kiállítási Terem elé. A terem maga ezzel vált meg más, közönséges kiskereskedelmi feladataitól, és lett kizárólagosan, a művészet bázisává. Ma ez a Kortárs Művészeti Intézet.
Cyránski Mária a lakáspályázatban már célul tűzte ki, az ifjúság képzőművészeti, szabadiskolai nevelését is. Mindjárt 1965-ben, egyszerre fogott Dunaújvároson és Adonyban, települési szintű Szakkör vezetésébe.
Cyránski Mária lelkesedéssel fordul Tomasi di Lampedusa „Lighea” c. varázslatos műve felé. Az úszó mozdulattal vízbe vetődő sellő-figura, a Dunaújvárosi Fedett-uszodát díszíti. A test középvonala a Duna látványát idézi a löszpart tetejéről. Hasonló, maga választotta utat, jár be „Vénusz” c. munkájában a kisplasztikai változattól a később, a DUNAFERR aulájában felállított szoborig.
Cyránski Mária ízig-vérig nő, feleség, gyermekeit nevelő anya, számos munkájában foglalkozik a nő legfőbb szerepkörével, anya és gyermek kapcsolatával, magával a terhességgel.
1978-ban, majd további hét ízben meghívást kap, a Kátay Mihály vezette, Nemzetközi Tűzzománc Alkotótelepre. Elsajátítja ezt az újjászülető ősi technikát, hozzáteszi a maga eredményeit. Szobrászi alkatát megőrző, sajátosan figuratív, és ellenpólusként népi alapokra építkező geometrikus műveket alkot. Az anyaságot, nőiséget profán módon, a csak reá jellemző technikával, középkori szárnyas oltárokkal rokon szerkezetben dolgozza fel. Hatásmechanizmusában munkái, Kátay Mihálytól vett kifejezéssel, a „fal ékszerei”.
Cyránski Mária számos alkalmi érmet készített. 1999-ben részt vesz a Sóstói Nemzetközi Kisplasztikai és Érem Szimpóziumon. Itt megismerkedik a viaszvesztéses bronzöntés technikájával. A számára új lehetőség új formákat hoz munkásságába. A „Búcsú Afroditétől” sajátos folytatása is egyben a korai „Torzó” és „Kibontakozás” c. munkáinak, egy, a saját munkái töredékeire alapozott metanyelvet alkot.
Cyránski Mária megfigyelő, beleérző képessége révén kiemelkedő portré szobrász. Korai terrakotta-büsztje, a nőiségét hozzá hasonlóan vállaló Kaffka Margitról, már teljes erejű. Későbbi, Weiner Tibor emléktáblája csaknem tetemre hívás. A legnehezebbet választja: domborműben a szemtől-szembe nézetet. Sajátos, belső kérdésfeltevéseire keres választ Bartók reliefjeiben és József Attila ábrázolásaiban is kapcsolatfelvételt jelentő szembenállásra. A DUNAFERR előcsarnokában felállított Borovszky Ambrus portré elképzelhetetlen Cyránski Mária már említett, személyes, kapcsolatteremtő ereje nélkül. Bár meghagyja a mintázó érintkezés nyomait a szobrain, felületei mégsem a tapintható tárgyéi. Elvi különbséget tesz a modellen tapasztalt felület és a szoborban ható forma között.

A Széchenyi István Gimnázium Vegyeskara évtizedek óta magas színvonalú előadó-művészeti tevékenységével hozzájárult nem csupán az iskola, hanem a város hírnevének öregbítéséhez.
A vegyeskar 1967. január 17-én alakult. Az alapító karnagy Dr. Varga András volt, aki kezdettől fogva hihetetlen energiával, óriási pedagógiai érzékkel és művészeti megalapozottsággal hozta létre szinte a semmiből énekkarát.
A megalapítás után pár hónappal már a Soproni Országos Diáknapokon „berobbanó” volt a sikerük, mely inspirációt jelentett egy kamarakórus létrejöttéhez is. Rendszeres résztvevői voltak a Magyar Rádió (akkortájt igen népszerű) műveltségi versenyeinek, mely sorozatnak végső győztesei lettek .
Több önálló koncertet adtak ezekben az években, Budapesten és vidéki városokban; múzeumi hangversenyekre kaptak meghívásokat, szerepeltek a Magyar Rádió műsoraiban, ősbemutatókat vállaltak. A Magyar Rádió Éneklő Ifjúság mozgalmának a nagydíját nyerték el, melyet közel negyven rádiófelvétel előzött meg és nagylemez kiadása követett.
Kétszer nyerték el „Az év kórusa” kitüntető címet. Az Országos Diáknapok rendezvényein tizenöt alkalommal arany fokozatot kaptak.
A hazai sikereket követték a nemzetközi elismerések (pl.1968 Csehszlovákia, 1978 Lengyelország). Közülük a legkiemelkedőbb az 1984-es belgiumi 32. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon elnyert Kiemelt Első Díj és a Kulturális Miniszteri Plakett. De itt már nemcsak a vegyeskar indult, hanem egy női kar is, amely szintén első díjas lett. Közel 120 énekkar versenyzett a fesztiválon.
A másik óriási siker 1985-ben a franciaországi Nantes-ban született: ide egész Európából 28 kórust hívtak meg és egy igen rangos nemzetközi zsűri döntése alapján a gimnázium vegyeskara első díjat kapott Verne-plakettel.
1987-ben Dortmundba a Magyar Kulturális Napokra hazánk kórusművészetének egyik képviselőjeként gimnáziumunk énekkarát hívták meg, ebből az ismeretségből egy azóta is tartó igazi testvériskolai kapcsolat jött létre.
Dr. Varga András 1988-ban nyugállományba vonult, 2004-ben elhunyt.
1988-tól 1995-ig Lak Gyöngyi vezette a vegyeskart. A változások és átalakulások korában, az iskolabővítés „teremhiányos” időszakában sem szűnt meg a kórus.
Pocsai Mária 1992-től a Széchenyi István Gimnázium tanára. Karnagyi munkáját egy újjáalapított női kar megszervezésével kezdte, majd 1995-től a vegyeskar is az ő irányítása alá került. Egyre szaporodott a fiúk létszáma, így kérésükre 2000-ben egy férfikar is megalakult.
Az Éneklő Ifjúság minősítő hangversenyein 1995 óta (kivéve 1999-et) arany minősítést kapott a vegyeskar. A Fejér Megyei Diáknapok eseményein is megméretik magukat minden évben, és rendszeresen arany a minősítésük, hasonlóan a keszthelyi Helikon ünnepek rendezvényein.
A Széchenyi István Gimnázium vegyeskara iskolai és városi rendezvényeknek, ünnepségeknek is állandó szereplője. 2001 decemberében Dortmundban nagy sikerű koncerttel nyitották meg a város adventi ünnepének eseményeit. Ennek a repertoárnak válogatása alapján született meg első CD-lemezük.
2003. október 3-án a gimnázium 50 éves fennállásának tiszteletére nagyszabású gálaműsort rendezett, ahol az ünnepség fénypontját jelentette, amikor a régi és a jelenlegi kórustagok együtt énekeltek, mintegy jelképezve a folytonosságot, elismerve egymás sikereit.
2006-ban a Helikoni Ünnepségeken ismét arany minősítést kaptak, valamint Pocsai Mária karnagyi dicséretet.
A 2006/2007-es tanévben az Országos Kodály Zoltán Kórusversenyen az Ezüst Diploma minősítést érdemelték ki (ide csak azok jelentkezhetnek, akik rendelkeznek „Az év kórusa” kitüntetéssel).
A dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium vegyeskarának repertoárjában szerepelnek reneszánsz, barokk, valamint XX. századi, illetve kortárs magyar és külföldi zeneszerzők kórusművei.
Pocsai Mária rendíthetetlen akaraterővel, nagy szeretettel és művészi érzékkel foglalkozik a kórussal. Sokszor a legproblémásabb gyerekek váltak a kezei alatt tartással rendelkező, jó kiállású, viselkedni tudó, zeneszerető felnőtté. Méltón az előd, kórusalapító Varga tanár úr munkájához, már beírta nevét nem csak az iskola, de a város elismerésre méltó zenepedagógusai közé is.

  • Frissítve: 2019. október 25.
  • Létrehozva: 2008. január 23.