Traumatológia: a sebészet embert próbáló ága

A traumatológia 1965-ben, a kórház mai épületének átadásával vált önálló osztállyá, addig a sebészet keretében működött. Önállósodása része volt az országos átszervezéseknek, ugyanis a hatvanas években váltak külön a traumatológiák. Dunaújvárosban az első osztályvezető főorvos dr. Fenyőházi Jenő volt, őt követte dr. Zathureczky Gyögy, majd 1990-től Kerner János, és 1995-től jelenleg is dr. Minik Lajos vezeti az osztályt a Szent Pantaleon Kórház Kht.-ban.
A negyvenkilenc ágyas osztályon öt ortopédiai ágy is működik. Dunaújvárosban elébe mentek a változásoknak, és a kezdetektől közös egységként kezelték a traumatológiát és az ortopédiát. Ma már közös a szakorvosok képzése, és egyre több helyen szervezik egy osztályba a két tevékenységet, vagyis az elektív, tehát tervezhető műtéteket végző ortopédiát és az akut ellátást folytató traumatológiát a gazdaságosabb működés és a nagyobb költséghatékonyság érdekében. Természetesen a két szakma szemléletmódja sok tekintetben különbözik, hiszen a traumatológus „hozott anyagból” dolgozik: a beteg sérülése meghatározza a beavatkozást. Sokszor nagyon súlyos állapotban lévő betegeket kell ellátni pillanatok alatt, akár azzal is szembesülve, hogy a páciens életét a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudja megmenteni az orvos. Ezért nem csoda, hogy a traumatológiát tartják a sebészet leginkább embert próbáló ágának. Az ortopédiai tevékenységben nagyon ritka a sürgősségi beavatkozás. Az elektív műtétek – amelyek leginkább életminőséget javító beavatkozások – széles körét tervezetten lehet végrehajtani, és a szakmai feltételeknek megfelelő megoldások közül a beteg egyetértésével választhat az orvos.

Előtérben a műtétes kezelés
A dunaújvárosi traumatológiát változó terhelés jellemzi, profilja mára átalakult, egyre inkább előtérbe kerül a műtétes kezelés, amely gyorsabb gyógyulást tesz lehetővé, így rövidebbé válik a kórházi tartózkodás.
A műtéti repertoár felöleli a legkorszerűbb végtagtrauma beavatkozásokat, ehhez a korszerű endomedulláris implantátumok és műszerkészletek rendelkezésre állnak. A műtétes töréskezelésekre, a korai rehabilitációra helyezik a hangsúlyt: gipsz nélküli mozgásstabil szintéziseket, velőűrszegezést alkalmaznak szemben a korábbi fixatőrös csavarokkal.
A velőűrszegezés során a sérült combcsont, sípcsont vagy felkarcsont felső végét – a bőrön ejtett rövid metszésen keresztül – egy hegyes csontárral kilyukasztják, s ha szűk a velőüreg, ki is fúrják néhány milliméterrel nagyobb átmérőjűre, mert a velőüreg keresztmetszete nem egyenletes. A nyíláson ezután a velőűrbe a törésen keresztül egy 2-3 milliméter vastag rugalmas nyársat vezetnek be a csont teljes hosszában. Hosszmérés után a szükséges méretű és keresztmetszetű vastag falú fémcsövet (velőűrszeget) vezetnek be, amelyre mintegy fölfűzik az eltört csont darabjait. Ez a módszer csak az egyszerű törések rögzítésére alkalmas, de továbbfejlesztett változata is létezik. Lényeg, hogy a megkímélt csonthártyának és a csupán apró műtéti sebeknek köszönhetően az ellátott törések szövődményszáma jóval alacsonyabb, a csonttörés gyógyulása sokkal gyorsabb, mint a feltárással járó lemezes, csavaros műtéttel.

Egyre több az akut eset
A traumatológia látja el a polytraumatizált betegeket, akiknek az egyik sérülése már önmagában olyan súlyos, hogy veszélyezteti a beteg életét, illetve a sérülések egymásra is negatívan hatnak. Akiknek ellátását nem tudják itt biztosítani, a megfelelő klinikákra szállítják: például a koponya- és gerincsérültek a székesfehérvári a neurocentrumba kerülnek. Sokszor nehéz eldönteni, melyik sérülés ellátása a legsürgősebb több sérülés esetén. Gyakori a csípőtáji és csuklótörés az idősek körében, egyéb töréseknél stagnál az esetszám. A balesetek súlyossága nőtt a sebesség emelkedésével és a fokozódó agresszivitás miatt. Kiemelkedő a motorosok súlyos sérülése. A munkahelyi, háztartási balesetek száma stagnál, a háztartásiakat szezonalitás jellemzi, például cseresznyeszedés közben leesik a létrától, fűnyírás közben sérülést szenved a beteg.
Az akut esetek száma a sürgősségi osztály átadásával, illetve a Duna-híd megnyitása miatt érzékelhetően emelkedett. Aki bejön vagy beszállítják a kórház sürgősségi osztályára, azt el kell látni, és a betegek többsége gyakran a traumára kerül további ellátásra. Évente 1400-1500 műtétet végeznek, ezeknek mintegy fele akut műtét, a többi ortopédiai, korrekciós műtét. A betegforgalom 2000-2500 között mozog.

Orvosok hiányoznak
A traumatológusok kezdettől fogva bekapcsolódtak a sürgősségi osztály manuális ambulanciájának munkájába, s emiatt az osztályos ügyeleti teendők ellátása, a műszakos beosztás csak kiélezte a létszámhiány okozta gondokat. Jelenleg hat szakorvos, egy rezidens van az osztályon, míg egy 82 éves főorvos végzi a szakrendelést. Még öt orvos kellene, hogy mindig mindenhol legyen kellő számú ember. Amíg ez nem sikerül, addig külsősökkel kell szerződniük. Eközben a traumatológusoknak mellékállást kell keresniük, hogy a családjukat el tudják tartani, ezért éjszakai ügyeletet vállalnak, mentőznek, más kórházakba járnak ügyelni szerződéssel.

Kézsebészet irányában fejlődnének
Terveik szerint a kézsebészet irányában szeretnének fejlődni, de a létszámhiány miatt egyelőre a megvalósítás késik: aki vállalkozna a szakképesítés megszerzésére, nem tudják elengedni. Az idegsebészeti ellátás is biztonságot jelentene, de szintén az orvoshiány miatt nem tudják nélkülözni orvosukat, aki más kórházakban szerezhetne megfelelő tapasztalatokat.