Pleidell János kilencven éves

Viszonylag ritkán adatik meg valakinek, hogy a Városházán ünneplik a születésnapját, a hatalmas születésnapi tortán pedig meggyújtják a „kilencvenes” gyertyát. Ma egy ilyen, kivételes nap volt. Pleidell János kilencvenedik születésnapja alkalmából Dr. Kálmán András polgármester, a hivatal képviselői, a kulturális intézmények vezetői, helyi művészek társaságában köszöntötték a művészt. Dr. Kálmán András köszöntőjében hangsúlyozta, hogy elfogult tisztelője a mesternek, hiszen maga is egy Pleidell alkotás büszke tulajdonosa. Aki ismeri a képeit az tudja, hogy azokra a napfényesség, az üdeség a jellemző, életszeretetet sugároznak magukból, pont úgy, mint alkotójuk – mondta a polgármester. A jelképes ajándék is alkalmazkodott Pleidell Jánoshoz, ugyanis olyan virágcsokrot kapott, amit szivarok díszítettek – ismerve a mester szokásait. Dr. Tóth István címzetes főjegyző pedig, a további munkára sarkallva a mestert, festővásznakat és festéket ajándékozott. Az ünnepség végén az ajándékozókból megajándékozottak lettek. A jelelevők megkapták Pásztor Bertalan és Pásztor Attila Virágom, virágom című könyvét, melyet Pleidell János illusztrált.

„A 90 éves Pleidell János a római iskolának nevezett művészeti irányzat egyik utolsó, jeles képviselője. Prágában, Párizsban majd Budapesten végezte tanulmányait. Önazonosságának megőrzésében, tehetségének kibontakoztatásában mesterre, segítőtársra talált Aba Novák Vilmosban, a római iskola legnagyobb alkotójában. A római iskola az olasz neoklasszicizmus, a novecento művészetének magyar változata. Pleidell Jánosnak olaszországi útjain mély benyomást tett a reneszánsz művészet emberközpontúsága, gazdag formavilága. De ennél is erősebben hatottak rá az ókeresztény freskók, a román stílus mozaikjai, a kapuzatok, az oszlopok plasztikái, a római reliefek klasszikus arányai, az etruszk vázák dekoratív szépségű képei.
Pleidell János érzékeny, színgazdag festészete főként az itáliai kisvárosok hangulatos, mesét és realitást ötvöző világából meríti témáit, más képein a pannon táj, a szelíd biblikus szépségű Balaton-felvidék, Aszófő, Füred, a Tihanyi félsziget, a Balaton jelenik meg. A teremtő művésznek a nagy egésszel, a természeten túli egyetemessel létrejött harmónia jellemzi. Képein csend van, megállt az idő. Tájképein vallásos és bibliai jeleneteket jelenít meg. Emberábrázolásában a klasszicitás hűvösségét követi, karakterábrázolása a groteszk felé hajlik. Avatott ábrázolója a magyar vidék népművészeti hagyományainak. Pleidell János a Balaton festője. Balatoni képei a táj és az ember közvetlen kapcsolatát, a lélek lírai rezdüléseit érzékeltetik – a festészet nyelvén. A belső tájat festi, a látvány igézetét: a páradús levegőt, a ragyogó, szétáradó napfényt, a fényében fürdő tárgyakat, a lebegő vízi tündérek táncát, a pasztellszínek finom árnyalataival.
A 20. századi történelem nem volt kegyes bizonyos festői pályákhoz sem. Az 50-es 60-as években a római iskola, a polgári törekvések képviselőit a perifériára szorították a szocialista realizmus ideológiai és politikai szempontjait érvényesítők. Pleidell János számára a félretaszítottság lassan asjátos belső emigrációvá változott, az önként vállalt kívülállás magatartásává, amelyik büszke kivívott és őrzött művészi autonómiájára.
Pleidell János – hét évtizeden át – mindig az egészet nézte, a mindenséggel mérte magát. Tanult a 20. század stílus irányzataitól, de egyikkel sem azonosult, voltak mesterei, de egyiket sem utánozta. A gyorsan változó időben is hű maradt önmagához.” – idézet Kratochwill Mimi művészettörténész tollából.