Hárman kaptak „Dunaújvárosért Díj”-at

Dunaújváros Közgyűlése 24/1991. KR számú rendeletével alapította meg a „Dunaújvárosért Díj”-at. A díj azon személyeknek és közösségeknek adományozható, akik Dunaújvárosban, illetve Dunaújvárosért maradandót alkottak, illetve tettek. A díjat egy évben legfeljebb három személynek, illetve közösségnek lehet odaítélni. Ennél több díjat csak indokolt esetben adományozhat a közgyűlés.
Ebben az évben a közgyűlés „Dunaújvárosért Díj”-at adományozott Markovics Sándornak, Pleidell Jánosnak, illetve posztomusz díjat Dr. Varga Lajosnak.

Markovics Sándor 1929-ben, Szabadkán született. 1952. óta városunk lakója. Tevékenységét 1952-ben a Dunai Vasmű Beruházási Főmérnökségén kezdte meg raktárvezetőként. Később a Dunai Vasmű Meleghengermű programos vezetője volt, 1984-1989 között kiemelkedő munkájával hívta fel magára a figyelmet a DUNAFERR Védelmi Kft. munkatársaként. Szakmai munkája mellett nagy szerepet vállalt (és vállal ma is ) a város sport, kulturális és társadalmi életében. Másfél évtizeden keresztül vezette a városi Sport Bizottságot. Tevékenyen részt vállalt: a város asztalitenisz szakosztályában vezetőként és szakosztály elnökként 1961-1964-ig, a DUNAFERR Búvárúszó Szakosztályban a szakosztály elnökeként 1980-1988-ig, a radari tömegsport-telep és az Erdei tornapálya megálmodásában és létrehozásában.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett a DUNAFERR Fúvós Zenekar alapító szervezőjeként, és jelenlegi intézőjeként. Ugyancsak alapítója a mai napig példaértékűen működő Délszláv-klubnak. Jelentős szerepet vállalt (és vállal) a Dunaújvárosi Horvát Kisebbségi Önkormányzat létrehozásában és elnökhelyetteseként a működtetésben.

Pleidell János festőművész 1998 óta él Dunaújvárosban. Hajlott kora ellenére rendszeresen dolgozik. Élő klasszikusa nemcsak a városnak, hanem a magyar képzőművészetnek is.
Első jelentős sikere a népszokásokhoz kapcsolódik. A mohácsi busójárás látványa felgyújtotta képzeletét, és a busók felvonulása: az ősi erő, a féktelen jókedv derűs ábrázolása ismertté tette a nevét az országban. Különleges képeire fölfigyeltek külföldi szakemberek is. Meghívták Olaszországba. Művészi fejlődésében rendkívül jelentős a két évet is meghaladó itáliai tartózkodás. Az ókeresztény freskók, a román stílus mozaikjai, az oszlopok plasztikái, a római reliefek klasszikus arányai, az etruszk vázák dekoratív képei, az olasz táj változatos szépsége életre szóló élményt jelentett számára. Itthon elsősorban a balatoni tájat festi – magyar ecsettel. Több mint hetven képe őrzik a tópart, a víztükör, a sűrűn változó égbolt gyönyörű látványát. Megjárta a háború és a hadifogság poklát, 1956-os forradalmi plakátja miatt elbocsátották állásából, s a Kádár-korszak első éveiben kiszabták rá a legnagyobb büntetést, amit egy festő kaphat: műveit nem állíthatta ki.
Mai, dunaújvárosi képei között vannak olyanok, amelyek felidézik a Duna-part, a Szabad strand, a kikötő, a város egy-egy részletének esztétikumát. Ezek közül kiemelkedik a Ráctemplom és környezetének pompás színvilága: az árnyalatok gazdagsága, a kompozíció harmóniája.
A mestert kedvelik és szeretik Dunaújvárosban. Műveiből az első albumot a városi önkormányzat támogatásával az Árgus Kiadó jelentette meg a festő születésének 85. évfordulójára. Több helyi szerző könyvét illusztrálta változatos akvarellekkel. Pleidell János is jól érzi magát a városban. Örül az itt élő emberek sikereinek: képeket adott át az olimpiáról hazatérő dunaújvárosi sportolóknak. Olajfestményt ajándékozott a Polgármesteri Hivatalnak. Műveiből többször rendeztek helyi kiállítást. Festményeit és grafikáit bemutatták Győrben és Budapesten, Balatonfüreden és Tihanyban, Egerben és Mohácson, Pécsett és Komáromban, Firenzében és Rómában, Oszakában és Tokióban, Prágában és Londonban. A hazai és európai városok nevét tovább lehetne sorolni. Mindezek ékesen bizonyítják: Pleidell János több évtizedes művészeti tevékenysége felbecsülhetetlen értéke a magyar és a dunaújvárosi kultúrának.

Dr. Varga Lajos Éles eszű, szorgalmas fiatalemberként komolyan készült szakmájára, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán fizikusnak tanult. Friss diplomásként 37 éve költözött Dunaújvárosba. Olyan időben érkezett a Vasműbe, amikor a folyamatok gyorsítása, új, tovább-feldolgozott termékek gyártásának beindítása, a gyártási folyamatok új technikákkal való ellenőrzése, a termékminőség javítása voltak a legfőbb feladatok. 18 éven át a Minőségellenőrzési és Anyagvizsgáló Főosztályon dolgozott: volt sugárfizikus, labor- és vizsgálatvezető, a hengerelt áruk minőségellenőrzési osztályvezetője, s végül 5 éven át a főosztály vezetője.
A doktori disszertációját 1980-ban summa cum laude minősítéssel védte meg. Folytonosan követte a tudomány és a technika fejlődését. Már 1985-ben vázlatosan lejegyezte a később kialakított és ma is alkalmazott minőségbiztosítási rendszere vonatkozó elképzeléseket.
A nagyobb feladatokra alkalmasnak érezve magát eltökélte, hogy közéleti tevékenységre is vállalkozik. 1985-ben a helyhatósági választáson tanácstaggá választották. 1985-től Tanácselnök-helyettesként, majd 1988-1990 között tanácselnökként európai felkészültségét jól kamatoztatta. Az új feladatokra mindig alaposan felkészült. Beszélt németül és oroszul, tudott angolul is. Új szellemet vitt a tanács munkájába, más módon irányította a város fejlesztését. Elnöksége idején 1988-ban az adórendszer bevezetésével a tanácsoknál hagyott bevétellel jól gazdálkodtak, melyet igazol az első választott polgármester elismerése, hogy köszönet érte, „igazán működőképes várost adtatok át”.
1990 után ismét a Vasműben volt vezető, 6 évig a Kereskedőház Kft. igazgatója, ill. társügyvezetője, 5 éven át a DUNAFERR Voest-Alpine Hideghengermű Kft. ügyvezetője volt. 1995-2000 közti időszakban az ő tevékenységének eredménye is hogy 2000. november 1-jétől négy megyei jogú, de nem megyeszékhely városnak, s ezek között Dunaújvárosnak önálló Kereskedelmi és Iparkamarája lett, melynek 2002. december 31-i egészségi okból történő lemondásáig elnöke, egyben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara országos elnökségének tagja volt. A testület lemondása után tiszteletbeli elnökké választotta.
A HÍD Egyesület alapító és később elnökségi tagjaként sokat és eredményesen lobbizott a Dunahíd és az M8-as út megépítéséért is.

Aktív életének 2003. december 29-én halálos balesete vetett véget.
Az elismerést Dr. Varga Lajos felesége vette át.