Utcanévnapok II Vágó Eszter

Hírkép: Utcanévnapok II Vágó Eszter

Ma (május 24-én) az Eszterek ünneplik névnapjukat, Isten éltesse őket! Dunaújvárosban a Vágó Eszter utca viseli ezt a nevet. Vágó Eszter régész, a Sztálinvárosi Múzeum igazgatója volt, részletes életrajza alább olvasható. Utcanévnapok néven induló sorozatunkban szeretnénk bemutatni minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét, egyben pótolni néhány apró hiányosságot. Ilyen például, hogy – mint most kiderült – a Vágó Eszter utcából hiányoznak az utcanévtáblák, ezért Orosz Csaba, a körzet képviselője már meg is rendelte ezeket, hamarosan tehát a helyükre kerülhetnek a hiányzó táblák.

Vágó Eszter

Vágó Eszter 1928. február 28-án született Debrecenben. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, felsőoktatási tanulmányait is ott, a Debreceni Tudományegyetemen kezdte meg, azonban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be, 1951-ben. A Magyar Nemzeti Múzeumban töltött gyakorlóév után 1952-ben került az akkori Sztálinvárosi Múzeumba. 1954-ben férje, Bóna István (későbbi Széchenyi-díjas régészprofesszor), aki a múzeum vezetője volt, az ELTE Őstörténet Tanszékén lett aspiráns, így helyette Vágó Esztert nevezeték ki a múzeum igazgatójának. Ezt a posztot 1967. április 1-ig töltötte be. 1970-ben bekövetkezett haláláig az ásatási csoport vezetője volt.

A sokak által tanár néninek hívott Vágó Eszter vezette a város építésével párhuzamosan folyó nagy volumenű feltárásokat az 1950-60-as években. Ez idő alatt számos római kori emlék, köztük, az egykori Intercisa temetőjének több, mint 1500 sírja is előkerült. Az itt feltárt gazdag leletanyag az Intercisa Múzeum római kori gyűjteményének a gerincét adja. Mindezen túl az is elmondható, hogy tevékenységével az ország egyik legjelentősebb területi múzeumi gyűjteményét alapozta meg. Ugyan fő kutatási területe a római kori Pannonia volt, ő tárta fel 1966-ban az országban elsőként előkerült 7. századi avar falut is a dunaújvárosi Duna-parton.

Munkáját szenvedélyesen szerette, a legszebb ásatási leletekből albumot állított össze, mellyel támogatókat próbált és tudott is szerezni, hogy az ásatásokra minden anyagi feltétel rendelkezésre álljon. Szomorúan mondhatjuk, hogy életét adta a szakmájáért, 1970. június 28-án a római nagytemető 1528. sírjának feltárása közben hunyt el, agyvérzésben. Sírja az Óbudai Temetőben található. Munkásságának elismeréséül és iránta való tiszteletből az 1993-ban, az intercisai fürdő műemlékvédelmi bemutatásának segítésére létrehozott alapítvány a ’Vágó Eszter Múzeumi és Műemlékvédelmi Alapítvány’ nevet vette fel. 1997-ben Dunaújváros Megyei Jogú Város közgyűlése posztumusz ’Pro Cultura Intercisae’ díjat adományozott neki.

Munkásságából:

B. Vágó Eszter: Új mérföldkövek az Intercisa és Mursa közötti útvonalon. Archaeologiai Értesítő 86 (1959) 73-75.

B. Vágó Eszter: Kelten und Eraviskengräber von Nagyvenyim und Sárkeszi. Alba Regia I (1960) 43-62.

B. Vágó Eszter: Késő római sírok Intercisában és Bölcskén. Archaeologiai Értesítő 88 (1961) 264-272.

B. Vágó Eszter: Dunaújváros története az őskortól a középkorig. In: Üzenet. Dunaújváros, 1963.

B. Vágó Eszter: Intercisa. A Dunaújvárosi Múzeum kiállítása. 1965.

B. Vágó Eszter: Előzetes jelentés az 1957-1968. évi intercisai ásatásokról. Alba Regia X (1969)

B. Vágó Eszter: Ausgrabungen in Intercisa (1957-1969) Alba Regia XI (1970) 109-119.

B. Vágó Eszter: Neue Inschriften aus Intercisa und Umgebung. Alba Regia XI (1970) 120-132.

Bóna István – B. Vágó Eszter: Képek Dunaújváros múltjából. Dunaújváros, 1966.

Mária R. Aföldi – László Barkóczi – Jenő Fitz – Klára Sz. Póczy – Aladár Radnóti – Ágnes Salamon – Károly Sági – János Szilágyi – Eszter B. Vágó: Intercisa II. (Dunapentele) Geschichte der Stad in der Römerzeit. Budapest, 1957.

Az életrajzot összeállította: Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa, köszönjük munkáját!

  • Frissítve: 2020. május 24.