Utcanévnap II Móricz Zsigmond utca

Móricz Zsigmond 1879. július 2-án született Tiszacsécsén. Apja Móricz Bálint földműves parasztgazda, építési vállalkozó, anyja Pallagi Erzsébet, egy református lelkész lánya volt. A jómódú gazdának számító apát egymás után anyagi csapások érték, ennek következében elszegényedtek. A család Prügyre költözött, Móriczot azonban Túristvándiban élő nagybátyjához küldték ahol nagyanyja nevelte, 1888-ban került vissza családjához.

A Debreceni Református Kollégiumban 1890-ben kezdte meg tanulmányait, melyet 1894-ben Sárospatakon folytatott. Itt egyedül érezte magát, rosszul tanult, ezért anyai nagybátyja, Pallagi Gyula a kisújszállási gimnázium igazgatója magához vette, Kisújszálláson érettségizett le 1899-ben, jó eredménnyel. Középiskolai élményeit később a Légy jó mindhalálig című regényében dolgozta fel. 1899-1900-ban Debrecenben előbb teológiát, majd jogot tanult, emellett a Debreceni Hírlap segédszerkesztője volt.

1900-ban Budapestre költözött, itt jogot, később bölcsészetet tanult, de tanári szakvizsgát soha nem tett. 1902-ben óraadóként dolgozott a kisújszállási gimnáziumban, tisztviselő volt a kultuszminisztériumban, majd a Központi Statisztikai Hivatalban. 1903-ban Mikszáth Kálmán hívására Az újság című lap gyermekrovatának szerkesztője lett, a lapnál 1909-ig dolgozott. 1903-1905-ben öt alkalommal a Kisfaludy Társaság megbízásából szülőföldjén, Szatmár falvaiban népköltési gyűjtőutat tett, melyeken meséket, dalokat, népi játékokat gyűjtött. Az utak írói fejlődésére is hatással voltak.

1905-ben kötött házasságot Holics Eugéniával (Jankával), két fiúk meghalt, három lányuk maradt életben, Virág, Gyöngyi és Lili. 
1908-ban megjelent az Erdő-mező világa című állatmese gyűjteménye, valamint közölte Hét krajcár című novelláját a Nyugat. A novellát második gyermekének halála után írta, a fájdalom meghozta igazi író hangját, az irodalmi közvélemény ekkortól tekintette érett írónak. 1909-ben jelent meg első novelláskötete, a Hét krajcár. 1910-ben a Nemzeti Színházban bemutatták Sári bíró című színművét.

1915-ben önkéntes haditudósítóként dolgozott. 1918. december 1-jén a Vörösmarty Akadémia alelnöke lett, 1919. február 5-én a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. Kezdetben reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz, azonban májustól a kommün egyre diktatórikusabb módszerei miatt kiábrándult belőle. Mivel az író direktórium tagja volt, a Tanácsköztársaság bukása után a Kisfaludy Társaság kizárta tagjai közül, írásait egy ideig csak a Nyugat és az Est-lapok közölték, színdarabjait nem játszották. Visszavonultan élt leányfalusi házában.

1924-ben megismerkedett Simonyi Mária színésznővel. Feleségével házassága teljesen megromlott, aki féltékenységből 1925-ben öngyilkosságot követett el. Móricz önvádját külföldi utazásokkal enyhítette, majd 1926-ben feleségül vette Simonyi Máriát.

1929 decembere és 1933 februárja között Babits Mihállyal közösen szerkesztette a Nyugatot, Móricz a prózarovat felelőse volt. A lapot megpróbálta a „nemzeti koncentráció” orgánumává tenni, járta az országot, közölte az elcsatolt részek, illetve amerikai magyar szerzők műveit, megszervezte a Nyugat-barátok körét, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket. 1932-ben Rothemere-díjat kapott, 1933-ban az Írók Gazdaság Egyesületének elnöke lett.

1936 szeptemberében ismerkedett meg Littkei Erzsébettel, Csibével. A lány éppen öngyilkosságot készült elkövetni, a Ferenc József hídról akart a Dunába ugrani, mikor az író megmentette. Róla mintázta Árvácskát az Árvácska című regényében, de ezen kívül több írásának is ő volt a modellje. Naplójából kiderült, hogy Csibe szerelme és szeretője is volt az írónak. 1937-ben elvált második feleségétől és Leányfalura költözött, onnan járt Budapestre, folyamatosan dolgozott, regényeket, elbeszéléseket írt valamint cikkeket az Est-lapoknak. 1939 decemberétől a Kelet Népe szerkesztője lett.

1942. augusztus 29-én telefonon értesült arról, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született. A hír hallatán annyira meghatódott, hogy stroke-ot kapott. Szeptember 5-én hunyt el Budapesten, a Korányi klinikán, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Dunaújvárosban, Újtelepen kezdetben az utcáknak nem volt neve, számokkal jelölték azokat, a Móricz Zsigmond utca az 1. utca volt.

Összeállította: Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.