Utcanévnap II Apáczai Csere János utca

Apáczai Csere János 1625-ben (egyes feltételezések szerint június 10-én) született Csere János néven a Dél-Erdélyben található Apácán. Több forrás arról ír, hogy szegény sorban született, de mivel tanulmányait apja finanszírozta, ez nem biztos, hogy így volt. Iskoláit szülőfalujában kezdte meg, innen került a kolozsvári református kollégiumba. Itt tanította őt Porcsalmási András, aki az általános merev, skolasztikus szemlélet mellett megismertette a modern „enciklopédikus” módszerrel is. Itt találkozott először a puritanizmussal is, emellett természettudományos ismereteit is gazdagította. Kolozsvár után Gyulafehérváron tanult filozófiát és teológiát. Gyulafehérváron ekkor számos neves nyugati, a harmincéves háború okozta viszontagságok, valamint a vallási üldöztetés miatt Erdélybe költöző tudós, köztük Johann Heinrich Bisterfeld, illetve Johann Heinrich Alsted professzor is tanította. 

1647-ben befejezte gyulafehérvári tanulmányait. Marosvásárhelyen osztálytanítói állást ajánlottak neki, ezt azonban nem fogadta el, Gelei Katona István támogatásával Hollandiába ment tanulni. Ebben az időben több magyar diák is tanult az országban. Tanulmányait Franekerben kezdte meg, ezt követően került Leydenbe, Utrechtbe majd a harderwijki egyetemen doktorált 1651 áprilisában. Ez év júliusában vette feleségül Aletta van der Maet utrechti polgárlányt, első gyermekük 1652. június végén vagy július elején született.

A Hollandiában eltöltött évek meghatározóak voltak Apáczai életében. Megismerkedett Descartes tanaival, korábban már tudott latinul és ógörögül, ezek mellett itt megtanult hollandul, franciául, angolul, héberül, arabul, arámiul. Holland hatásra belefogott egy magyar nyelvű enciklopédia szerkesztésébe, mellyel célja az volt, hogy hasznos ismereteket gyűjtsön össze a magyar nemzet számára. Művét 1653-ban zárta le, 1655-ben jelent meg Utrechtben. Ugyancsak Hollandiában írta meg Magyar logicatska című munkáját, ez 1654-ben, Gyulafehérvárott jelent meg.

Az 1650-ben kinevezett református püspök, Csulai György 1652-ben hazarendelte Apáczait, aki családjával 1653 augusztusában ért Kolozsvárra, innen folytatták útjukat Gyulafehérvárra, ahová augusztus 29-én érkeztek meg. A gyulafehérvári kollégiumban kezdett tanítani, De studio sapientiae, azaz A bölcsesség tanulásáról című székfoglalójában az erdélyi és magyarországi oktatás elmaradottságáról beszélt. Programjában legfontosabb feladatnak az alapfokú iskolahálózat kiépítését, a nemzeti nyelven zajló oktatás megteremtését valamint a karteziánus szemléleten – René Descartes francia filozófusnak és követőinek filozófiai tanítása, jellemzője a racionalizmus minden más fölé emelése – alapuló tudományfilozófia elterjesztését tekintette. Elképzeléseinek több művében is hangot adott, ezzel azonban számos befolyásos ellenséget szerzett magának, tevékenységét sem a református egyház, sem II. Rákóczi György fejedelem nem nézte jó szemmel. 1655-ben a gyulafehérvári kollégium vezetője Isaac Basire, az angol polgári forradalomban kivégzett I. Károly király udvari papja lett. Basire-ral nézeteik nem egyeztek, Apáczai emiatt szembe is szállt vele. Emiatt, valamint Renée Descartes és Petrus Ramus filozófusok nézeteinek pártolása miatt elvesztette állását.

Pártfogói segítségével Kolozsvárott kezdett újra tanítani teológiát, hébert, görögöt és természetbölcseletet. Kidolgozta az erdélyi egyetem tervét is, melyet 1659-ben a regnáló fejedelemmel, Barcsay Ákossal is megismertetett. A fejedelem ugyan pártolta az elképzelést, azonban a bel- és külpolitikai helyzet nem tette lehetővé annak megvalósítását. Közben Apáczai egészsége is megrendült, 1959. december 31-én tüdőbetegségben elhunyt, 1660. január 9-én helyezték örök nyugalomra a Házsongárdi temetőben.

Duanújvárosban az Apáczai Csere János út 1973-ban kapta a nevét.