Gyémánt oklevél és a tanítványok máig tartó tisztelete
Jakó Pál több mint hatvan esztendővel ezelőtt, 1942-ben, Pápán szerezte tanítói diplomáját. Sok évtizedes munkásságának a jutalma az egykori diákok máig tartó tisztelete és nem utolsó sorban az a gyémánt oklevél, amit csütörtökön reggel ünnepélyes keretek között vehetett át Dr. Kálmán András polgármestertől.
...tanár-diák, férj és feleség...
Dunaújvárosban talán keveseknek ismeretlen a Jakó Pál név. Így aztán sokan tudnak felidézni iskolai történeteket, vagy éppen tudnak sztorizni a tanár úrról. Csak néhányat végighallgatva, mindegyikből egy kiváló pedagógus és egy remek ember képe áll össze. Ebből következően kevesen is tudnak elfogultság nélkül beszélni róla és vele. Ez hamar ki is derült a városvezetői irodában szervezett ünnepségen. Dr. Kálmán Andrásnak is voltak személyes kötődései és emlékei Jakó Pállal kapcsolatban, amiket természetesen meg is osztott a jelenlévőkkel. Mégis, talán a legautentikusabb, bár kétségkívül a legelfogultabb elbeszélő egykori tanítványa, felesége, Jakóné Fekete Teréz volt, aki maga is elkísérte a tanár urat. Elmondása szerint a diákjai nagyon szerették őt, és hosszú-hosszú évek után, a mai napig is érezhető az egykori nebulók szeretete. „Én őt egy gyengéd, tiszta, becsületes embernek tartom” - egy ilyen vallomás után talán már érthető, hogy az 1945-ben kezdődött tanár-diák kapcsolat néhány évtizeddel később házastársi kapcsolattá változott. Jakó Pál pedagógusi pályája a Dunapentelén,a Szórád iskolában kezdődött, majd a Vasváriban folytatódott. 1956-ban elhagyta az országot, de mint mondta, nem kalandvágyból, sokkal inkább a történelmi események kényszere sodorta messze a hazájától. Annak idején ezt disszidálásnak hívták (csak a fiatalabbak kedvéért), aminek a hazatérés után természetesen meg is volt a következménye. Egy időre száműzték őt a katedra környékéről, így a vasműben kellett segédmunkásként dolgoznia. Később az ő szerencséjére és még sok diák szerencséjére visszatérhetett a pedagógusi pályára, és taníthatta a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt matematikára és persze az élet nagy dolgaira.
Kihasználva az alkalmat és élve a lehetőséggel, hiszem, hogy nem visszaélve vele, engedtessék meg, hogy eme sorok szerzője egy személyes üdvözletet hozzáfűzhessen, így a sorok végén.
Tisztelt Pali bácsi!
Köszönöm. Sokak nevében gratulálok Önnek és jó egészséget kívánok:
Tisztelettel: Fábos Zsolt, egykori tanítványa