Jelenlegi hely
Legalább megértést!
Néhány nappal ezelőtt szerkesztőségünk „kérdezz-felelek” postaládájában landolt egy levél. A szokásoktól eltérően azért kerül most a levél a főoldalra, mert úgy tűnik mindannyiunk számára tartalmazhat tanulságokat. Első megközelítésben azt gondolná az ember, hogy az nem fordulhat elő Dunaújvárosban, hogy egy mozgásában korlátozott embert pusztán azért szidalmaz(unk), mert annak tolókocsija akadályozza az autósok forgalmát. Ugye ilyen nincs?!
A levél tanulsága szerint van ilyen, ebben a városban. Az önkormányzat bármennyit költhetne akadálymentesítésre, akkor is lennének, ahogy vannak is olyan útszakaszok, ahol bizony szükség lenne a közlekedők toleranciájára, sőt még akár a segítségére is. A főbb útvonalakon megoldott a a járdákról való le-föl közlekedés, sőt sok intézmény már maga is megoldotta az akadálymentesítést. A Polgármesteri Hivatalban gyakorlatilag minden helyiség és iroda elérhető kerekeskocsival is, kivéve a színháztermet. Ezen felül természetesen óriási adósságaink vannak a mozgásukban korlátozott emberekkel szemben. Amihez sajnos sok pénzre lenne szükség. Persze nem minden a pénz.
Vannak dolgok, amiknek se így, se úgy nem szabadna megtörténniük.
Alább a levél, ezúttal név és cím nélkül:
„Tisztelt Önkormányzat!
Elektromos tolókocsival közlekedő mozgáskorlátozott nő vagyok. Érdeklődni szeretnék mikor lesz a város fő átkelőhelyei akadálymentesek. Sajnos sem az Önkormányzatot, a Kórházat, az I. sz. Rendelőintézetet és még számos közintézményt nem lehet úgy megközelíteni, hogy ne kelljen a forgalmas úttestet rövidebb -hosszabb szakaszig igénybe vennem. Naponta kapom az autósok rosszszándékú megjegyzéseit, hogy mért az úttesten közlekedem. Nem tudom mindenkinek külön-külön elmagyarázni, hogy sajnos bár nagyon szeretnék, és számomra is sokkal biztonságosabb lenne, de nincs lehetőségem járdán közlekedni, mert a járdaszegélyek magasak és a tolókocsim nem alkalmas arra, hogy a magas járdaszegélyeken felmenjen. Ugyanakkor úgy érzem, nekem is jogom van közlekedni, az ügyeimet elintézni, orvoshoz eljutni, bevásárolni stb. Egyáltalán nem az én hibám, hogy sajnos sem a tolókocsim, sem pedig a város közlekedési viszonyai nem teszik lehetővé, hogy egy tolókocsis úgy közlekedhessen, mint egy gyalogos. Ennek ellenére itt szeretném megjegyezni, és az úttesten haladó járművek sofőrjeinek üzenni, hogy mindig próbálok az úttest szélén menni, és csak annyira tartózkodni ott amennyire feltétlen szükségesnek látom. Azzal, hogy kikiabálnak az autóból és megjegyzéseket tesznek, nem fog megváltozni a helyzet, nem fogok tudni gyorsabban menni, sem pedig a magas padkára felmenni. Egy kis megértéssel, toleranciával, türelemmel sokkal könnyebben elviselhető lenne a kényszerből kialakult helyzet, amire nagyon remélem hamarosan megoldást talál az Önkormányzat.”