Mi fán teremnek Dunaújváros fái?
Nos, hogy is vagyunk a fákkal, a környezettel, a környezetvédelemmel? Aki ismeri Éberhardt Bélát, az azt is tudni véli, hogy ilyen kérdésekre kritikus választ (is) fog kapni. Meg sok-sok történetet, képet, szépséget és Dunaújvárost – talán egy kicsit másképp. Dunaújváros fái – már az Interneten.
Éberhardt Béla és Szendrődi Tibor valami olyasmire vállalkozott, amelynek nehéz ma felmérni a piacát. Kell-e, kíváncsiak-e rá az emberek, elő lehet-e rukkolni manapság egy környezetünket bemutató könyvvel? Olyan kiadvánnyal, ami a város fáiról szól? Némi beszélgetés, közvélemény-kutatás után aztán kiderül, hogy a közízlés elvárásait meghazudtoló módon sokan igenis kíváncsiak egy ilyen kiadványra. A következő sorok Éberhardt Bélától valók, aki minden részletet elárul a munkájukról:
Dunaújváros fái
A parkokban, erdőkben, vagy az utak mentén zöldellő élő fák ma már ugyanúgy a városkép részei, mint a különféle építészeti korszakokba sorolható épületek, no meg az ugyancsak változatos megjelenésű és típusú autók. Mégis, a körülöttünk élő fákat alig ismerjük
Időnként óriási viták dúlnak a gépjárművek parkolásának kérdése körül, máskor meg építészeti kérdések kerülnek felszínre (pl. hogy mit is jelent nekünk a szocreál), de mindaz a zöld növényzetben megtestesülő érték, amellyel városunk más városok előtt is büszkélkedhetne, jobbára csak olyankor vált ki ilyen vagy olyan indulatokat, amikor valamilyen nagyobb beruházás kapcsán ráterelődik a figyelem.
Meggyőződéssel vallom, hogy az ember csak azt tudja igazán becsben tartani, amit jól ismer. Tehát nem sokra becsüli mindazokat a dolgokat, amikről keveset tud, vagy amit rosszul ismer. A fákról, pedig manapság nem sokat tudnak az emberek, a legtöbb dunaújvárosi alig ismer néhány fát. No igen, hiszen a környezetünkben élő fák ismerete ma már nem része az általános műveltségnek. Így azután az is megeshetett, hogy a neves építész juharfa „álnéven” emlegeti a Vasmű út platánfáit.
Néhány éve megpróbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy a Dunaújváros erdőiben, parkjaiban – hivatalosan közhasználatú zöldfelületein – igen szép számmal megtalálható fák és egyéb növények nagyon komoly értéket képviselnek, amit mi városlakók sajnos nem becsülünk ennek megfelelően. De hát hogyan is becsülnénk, ha alig tudunk valamit róluk! Meg kellene tehát ismertetni legalább a mi fáinkat a város közönségével, hátha ez helyreállítaná azok „becsületét” is.
Jómagam nyugdíjas erdőmérnök vagyok, és úgy gondoltam, hogy olyan könyvet kellene írni a dunaújvárosi fákról, amit az emberek – idősek és fiatalok egyaránt – szívesen elolvasnak. Úgy véltem, hogy a fiatalabb generációhoz tartozó szakemberek dolga lesz egy ilyen munka elkészítése, de be kellett látnom, hogy erre egyelőre hiába várok. Vagyis rá kellett szánnom magam a könyvírásra.
Mivel a száznál többféle fa bemutatása nem „egyemberes” feladat, társat kellett találnom, méghozzá olyat, aki jól ismeri a fákat, ugyanakkor valamelyest hasonló szemüvegen keresztül nézi őket, mint jómagam, és ugyanolyan fontosnak tartja ezt a munkát. Szendrődi Tibor kertészmérnök ilyen ember, akivel közösen írtunk valamit, ami a dunaújvárosi fákról, de még sok más egyébről is szól. Rengeteg képet is készítettünk hozzá, és nagyon szeretnénk, ha könyv lehetne ebből az anyagból.
Mi azért így „nyersen” is csak könyvnek hívjuk, aminek ideiglenes címe: A mi fáink. Az interneten, illetve digitális formában módunk van a képek egy részét szövegközi ábraként is megmutatni. Akinek lehetősége és ideje van rá, megnézheti és letöltheti az anyagot. A szerzők szívesen vesznek minden véleményt, ami munkájukkal, illetve egy ebből készíthető lehetséges könyvvel kapcsolatban születik.
Dunaújváros, 2005. február 3.
Éberhardt Béla
A könyv letölthető a következő web címről: http://eberhardt.rpotor.com/