Levegőt! - Természetes válogatás az ICA-D kollekciójából

A Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros (ICA-D) gyűjteményének története az Intézet alapítása előtti időkre nyúlik vissza. 1992. január 1-től az addig a Bartók Béla Művelődési Központhoz tartozó Uitz Terem működtetését a Modern Művészetért Alapítvány vette át, ezzel a kiállítóhely önállóvá vált. A tárlatokat szervező Deák Nóra és Várnai Gyula arra ösztönözte a meghívott kiállítóművészeket, hogy egy-egy alkotást ajándékozzanak az Alapítványnak (1994-től Közalapítvány). Ezek a művek jelentik annak a kollekciónak az alapját, amely ma már Magyarország egyik legjelentősebb kortárs képzőművészeti gyűjteménye. Ahogy Bora Éva Beatrix művészetszociológus fogalmazott egy tanulmányában: „Habár több – és szerencsére egyre gyarapodó számú – állami és nyilvános magángyűjtemény rendelkezik jelentős kortárs anyaggal, talán mégsem túlzás kijelenteni, hogy a legmeggyőzőbben a dunaújvárosi kollekció reprezentálja a rendszerváltás utáni magyar képzőművészet azon szegmensét, melynek képviselői erőteljesen reflektálnak az aktuális művészeti jelenségekre, kérdésfelvetésekre.”

Az államilag finanszírozott, vásárláson alapuló gyűjteményezés – amely 1997-től, az ICA-D megnyitásakor vette kezdetét – elsősorban a tudatosságot tekintve különbözik az ajándékozás időszakától: az Intézet mindenkori vezetői és kurátorai immár nem a művészek jóindulatú, de kiszámíthatatlan felajánlásait kellett, hogy elfogadják, hanem a maguk elképzelései szerint építhették tovább az anyagot, ami így egyre egységesebbé, markánsabbá vált.  Olyan alkotók munkáit választották ki, akik a művészeti színtéren progresszív módon voltak (és vannak) jelen, így alkotásaik témájukat és/vagy technikájukat tekintve a képzőművészet megújítására törekednek. De ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy nem lehet a klasszikus értékek mentén, a széles közönség számára is vonzó módon bemutatni a gyűjteményt.

A Levegőt! című kiállítás éppen ezt bizonyítja. Deák Nóra igazgató és Fehérvári Tamás művészeti vezető a kollekció természettel, természetábrázolással kapcsolatos darabjaiból született merítése a hagyományos tematika és műfajok továbbélésére, a kortárs képzőművészetben való érvényességére mutat rá.