Utcanévnapok II Jászai Mari tér
Utcanévnap-sorozatunkban ma, augusztus 15-én a Máriákat ünnepeljük: Isten éltesse őket sokáig! Dunaújvárosban a Jászai Mari tér is ezt a nevet viseli. Részletes életrajzát alább olvashatják. Sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Jászai Mari 1850. február 24-én született Ászáron, Krippel Mária néven. Korán árvaságra jutott, öt éves korában pedig a szülői háztól is elkerült és szolgáló lett. Az elemi iskolát Győrben végezte az orsolyitáknál. Később Pesten szolgált, majd az 1866. július 3-án lezajlott königgrätzi csatában markotányosnő volt. Hősies viselkedését 300 forinttal jutalmazták. Ezt követően rövid időre visszakerült a szülői házban, innen azonban megszökött és Székesfehérváron Hubay Gusztáv társulatánál kezdett el statisztálni. Első szerepe A peleskei nótárius című darabban volt. 1867-ben Budán játszott, 1869-ben a kolozsvári színházhoz szerződött. 1872-ben a Nemzeti Színházhoz hívták, melynek – egy egy éves vígszínházi kitérő kivételével – haláláig tagja maradt, 1901-től örökös tagként. 1872-es bemutatkozó előadásában a Bánk bán Gertrudisát alakította. 1893-ben egy évig a Színművészeti Akadémián is tanított.
Egyszer volt férjnél, férje Kassai Vidor komikus volt, házasságuk mindössze két évig tartott. Férfifaló hírében állt, számos, gyakran viharos kapcsolata volt; többek között Reviczky Gyulával, Feszty Árpáddal és Szomory Dezsővel is szerelembe esett.
Az első világháborúban rengeteget adományozott a sebesült katonáknak, de nem csak a pénzét költötte rájuk, szabadidejét is gyakran töltötte a sebesültek között.
Színpadi szerepeiben elsősorban tragikus sorsú nőket alakított, többek között Shakespeare nőalakjait, Antigonét, Elektrát. Gyakran és szívesen szavalt Petőfit, nagy szerepe volt abban, hogy a 20. század elején Petőfi kultusza újjászületett. Nem csak színészként alkotott maradandót, fordított is, kiadott levelei, tanulmányai, naplója pedig színháztörténeti szempontból is jelentősek.
1926. október 5-én halt meg, a Kerepesi temetőben temették el, egy olyan sírban, melyet saját magának készíttetett, még életében. A sírgödröt az eredeti Nemzeti Színház köveivel rakták ki, a síremléket ugyancsak a Nemzeti Színház oszlopából faragtatta ki, melyre a feliratot is ő fogalmazta meg. Az 1913-ban elkészült sírhoz 1926-ban bekövetkezett haláláig rendszeresen kijárt és gondozta azt.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.