fő tartalom

Utcanévnapok II Kassák Lajos utca

Hírkép: Utcanévnapok II Kassák Lajos utca

Augusztus 25-én a Lajosokat ünnepeljük: Isten éltesse Őket! Dunaújvárosban a Kassák Lajos utca is ezt a nevet viseli. A magyar avantgard úttörőjének részletes életrajzát alább olvashatják. Utcanévnapok-sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.

 

A magyar avantgard úttörője, Kassák Lajos 1887. március 21-én született Érsekújváron. Apja papi pályára szánta, ő azonban 12 éves korában ott hagyta a gimnáziumot és lakatosinasnak állt. 1904-ben költözött Budapestre, ahol vasmunkásként dolgozott. Részt vett a szakszervezeti munkában, sztrájkokat szervezett, amelyek miatt feketelistára került. 1909-ben gyalog Párizsba ment, innen 1910-ben tért haza vonattal.

Első verse 1908-ban, első novelláskötete 1912-ben jelent meg. 1915-ben adták ki első verseskötetét, szintén ebben az évben indította első folyóiratát A tett címmel, ezt azonban egy évvel később betiltották. 1916-ban megalapított a MA című folyóiratot.

Elkötelezetten baloldali volt, belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba is, azonban Kun Béláékat és a bolsevikokat nem szerette. A Tanácsköztársaság idején beválasztották az írói direktóriumba. A bukás után börtönbe került, ahonnan élettársa közbenjárására engedték ki. Ezután álruhában Bécsbe szökött, itt élt 1926-ig, ekkor amnesztiát kapott, így hazatérhetett. A bécsi emigráció alatt is dolgozott, folytatta a MA szerkesztését illetve 1924-től jelenet meg a Nyugat folyóiratban folytatásokban (egészen 1933-ig) önéletrajzi regénye az Egy ember élete. A regény az őszirózsás forradalomról és a Tanácsköztársaságról szóló fejezetei miatt perbe fogták. A művet az említett fejezetek miatt egyébként 1945 után is problémásnak ítélték, sokáig csak csonkán jelenhetett meg. Első teljes kiadására 1983-ban került sor.

A II. világháború nagy részét Budapesten töltötte. 1948 januárjában a Szociáldemokrata Párt színeiben országgyűlési képviselő lett. 1948 júniusában átkerült a Magyar Dolgozók Pártjához, azonban a Rákosi-rendszerrel hamar meggyűlt a baja, 1949-től nem jelenhettek meg a művei, egy írószövetség-beli felszólalása miatt kizárták a pártból is. Az 1950-es éveket belső emigrációban töltötte. (Az ekkor írt naplóbejegyzései Szénaboglya címmel 1988-ban jelentek meg.) 1956-ban rehabilitálták, de igazából a továbbiakban a „tűrt” kategóriába tartozott.

Az 1960-as években nyugaton élő emigránsoknak, többek között a párizsi Magyar Műhely körének köszönhetően képzőművészeti alkotásaival nemzetközileg is ismertté vált, azonban külföldi kiállításaira – egy kivételével – nem utazhatott el. Budapesten hunyt el 1966. július 22-én, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Dunaújvárosban a Kassák Lajos utca korábbi elnevezése Kulich Gyula utca volt.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.

  • Létrehozva: 2020. augusztus 25.