Utcanévnapok II Szórád Márton utca
November 11-én a Mártonokat ünnepeljük, Isten éltesse őket sokáig! Dunaújvárosban a Szórád Márton utca is ezt a nevet viseli. A dunapentelei zsellér és csizmadiamester élettörténetét az alábbi összeállításban olvashatják. Sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk, tartsanak Velünk!
Szórád Márton csizmadiamester 1797-ben született Révkomáromban. 1820 körül került Pentelére, valószínűleg vándorló mesterlegényként, ahol letelepedett, kis házat vásárolt magának és megnősült. Első felesége 1831-ben hunyt el, kolerában. Az asszony halála után újranősült. Mindkét házasságából sok gyermek született, többségük azonban csecsemő- illetve gyermekkorában meghalt.
Szórád 1836-ban Pesten járt, ahol egy könyvesboltban az árus rábeszélésére megvásárolta az 1832-1836. évi törvények magyar nyelvű kiadását. A törvények között két szakasz keltette fel a figyelmét. Az egyik a VI. cikkely 3. §-a, mely szerint „Nyolc úrbéri zselléreknek pedig egy egész telki járandóság fog kiadatni", ezt Szórád úgy értelmezte, hogy földosztás következhet. A másik pedig az úrbéri kötésekről szóló VIII. cikkely 3. §-ának első része volt. Ennek értelmében, ha bebizonyították, hogy az úrbéri kötéseket erőszakkal, félelemmel, ravaszsággal eszközölték ki, akkor azokat fel lehet bontani. Úgy vélte, hogy Pentelén a földesurak erőszakkal vezették be az urbáriumot. 1836. december 4-én, vasárnap délelőtt tizedmagával elment a jegyzőhöz, és kérte, hogy délután a városházánál olvassa fel a kiadott új törvénycikkeket. A felolvasás után az összegyűlt mintegy 300 emberhez Szórád beszédet intézett, melyben az urbarium eltörlését illetve a zsellérek számára földosztást követelt. Mindezek hatására a penteleiek körében a következő napokban – az utcán, a templom előtt, a városházánál, a szérüskertekben illetve esténként Szórád házában – állandó beszédtémává vált az új földosztás. Végül a jegyzővel levelet írattak a vármegyéhez és kérték az urbárium előtti szerződés visszaállítását. A pentelei események kivizsgálására 1837 januárjában a településre érkezett Modrovich Ignác alszolgabíró, aki Szórád Mártont és társait a megyei fogházba vitette. A megyei törvényszék 1837. április 21-én hozott ítéletet ügyükben. E szerint Szórád Mártont két év, hetenként két nap böjtben letöltendő rabságra és negyedévenként 25, összesen 200 pálcaütésre ítélték. Társait a rá kiszabottnál rövidebb ideig tartó börtönbüntetésre, illetve volt, akit csak pálcaütésre ítéltek.
Szórád Márton a börtönben töltött évek alatt elszegényedett, a rabtartási költségek kifizetésére már nem volt ingó vagyona, amely érthető, hiszen felesége majdnem 2000 forintot költött el a perrel kapcsolatos különböző kiadásokra. Hogy a rabtartási költségeket megtérítse, Szórád házára és malmára árverést hirdettek, azonban azokat senki nem vásárolta meg.
Arról, hogy hogyan alakult Szórád Márton további sorsa, keveset tudunk, nyilván visszatért eredeti mesterségéhez. Az a tény ismert, hogy 1842-ben vagyonának felbecsültetésekor volt szőlője, a település határában úrbéri telke és malma is. 1848. május 29-én, pedig, mikor Nagy Sándor szolgabíró elkészítette a „Dunapentele mezővárosban lévő nemzeti őrsereg összeírását", a 237 fő között ott szerepelt Szórád Márton neve is.
1952. május 1-jén nevet kaptak az új város utcái, ezek között már ott szerepelt a Szórád Márton út is.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.