Utcanévnapok II Radnóti Miklós utca
Utcanévnapok sorozatunk mai szereplői a Miklósok, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Radnóti Miklós utca is ezt a nevet viseli. Radnóti Miklós az egyik legjelentősebb magyar költőnk, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője. Életútját az alábbi összeállításban olvashatják. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten, Glatter Miklós néven. Születésekor édesanyja és ikertestvére meghaltak. Édesapja újranősült, nevelőanyja nagy szeretettel volt a fiú iránt. A házasságból egy féltestvére is született, húgához - aki Erdélyi Ágnes néven később újságíró és író lett - nagyon ragaszkodott, műveiben többször megjelenítette. Tizenkét évesen elvesztette édesapját, ekkor ismerte meg a születését övező tragédiát is, melyet később az Ikrek hava című művében dolgozott fel. Neveltetését textilkereskedő nagybátyja vette át, az ő kívánságára 1927-ben kereskedelmi érettségit szerzett. Ezután a csehországi Liberec textilipari főiskolájára járt. 1928-ban hazatért és nagybátyja textilkereskedésében kezdett dolgozni, mint könyvelő és kereskedelmi levelező.
1929-ben költeményei jelentek meg a Jóság című antológiában, melyeket Radnóti Glatter Miklós néven jegyzett. 1929. december 13-án a budai Verbőczy István (ma Petőfi Sándor) Gimnáziumban különbözeti érettségit tett, hogy egyetemre mehessen. Bár Pesten szeretett volna tanulni, a numerus clausus miatt a szegedi egyetemen kezdhette meg tanulmányait, magyar-francia szakon. Ebben az évben, 1930-ban jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő. Egyik alapítója volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. Itt falukutató utakon vett részt illetve munkásotthonok kulturális életét is szervezte.
1930 szeptemberében kereste fel Sík Sándor költőt, piarista paptanárt, akinek hamarosan privát szemináriumába is bekerült. 1931-ben Újmódi pásztorok éneke című kötete miatt izgatás, vallásgyalázás címén nyolc napi elzárásra ítélték, az ítéletet azonban Sík Sándor közbenjárására felfüggesztették. 1931 nyarát Párizsban töltötte.
1934-ben szerzett bölcsészdoktori címet. A „Kaffka Margit művészi fejlődése” című disszertációján még a Radnóczi név szerepel. Nevét Radnótira szeretett volna magyarosítani, ez azonban védett név volt. Ennek ellenére műveit a továbbiakban is Radnóti néven írta alá. 1935-ben tanári oklevelet szerzett, de soha nem jutott katedrához, magánórákat adott, és a művei után járó tiszteletdíjakból élt. Ugyanebben az évben kötött házasságot Gyarmati Fannival. Újhold című verseskötete szintén 1935-ben jelent meg.
1936 novemberében jelent meg a Járkálj csak, halálraítélt! című kötete. 1937-ben Baumgarten jutalmat kapott. Meredek út című könyve 1938-ban, az Ikrek hava és a Válogatott versek 1940-ben, Naptár című műve 1942-ben jelent meg. 1940. szeptember 5. és december 18. között volt első alkalommal munkaszolgálatos, Erdélyben. 1941 tavaszán nagyjából egy évig tartó viszonya kezdődött Beck Judit festőművésszel, hozzá írta a Harmadik eclogát, valószínűleg a Két karodban és a Zápor című verseinek is ő volt az ihletője.
1942 júliusában kezdte meg második munkaszolgálatát, először Erdélyben dolgozott, majd a hatvani cukorgyárban, ezt követően Budapesten. 1943. április végén neves közéleti személyek közbenjárására leszerelték. 1943. május 2-án feleségével együtt áttért a katolikus hitre. Ezt nem a zsidótörvények miatt tette, tizennyolc éves korától római katolikusnak érezte és vallotta magát. Ebben az időben a cenzúra verseinek nagy részét már nem engedte megjelenni, így főleg fordított. Fordításai javarészt az Orpheusz nyomában című kötetben jelentek meg. 1944 januárjában írta meg Nem tudhatom című versét.
1944. május 20-án újból munkaszolgálatos lett. Vácra vonult be, innen szállították át a szerbiai Bor mellett lévő Lager Heidenauba. Itt számos műve született, többek között utolsó két eclogája, a Levél a hitveshez illetve a Razglednicák. Szeptemberben a szovjet hadsereg közeledése miatt gyalog nyugat felé indították a munkaszolgálatosokat. A teljesen legyengült, kimerült költőt 1944. november 9-én Abdán ölték meg magyar keretlegények. 1946. június 23-án exhumálták, először a győri zsidó temetőbe temették, majd augusztus 14-én a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Exhumálásakor zsebében megtalálták noteszát, a bori noteszt, melyben a munkaszolgálat idején írt versei voltak. A még saját maga által összeállított, de utolsó verseivel kibővített Tajtékos ég című kötete 1946-ban jelent meg.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.