Öt évtized alatt sok minden változott és van, ami nem
Kereken ötven évvel ezelőtt, 1973-ban nyitotta meg a kapuit a Római városrész óvodája, amit az idők folyamán hívtak Pajtás utcainak, Római óvodának, vagy egyszerűen 17-esnek, ma pedig a Dunaújvárosi Óvoda Római Városrészi Tagóvodájának. Az elnevezés persze csak egy dolog, a falak között megélt idő pedig már történelem. Most éppen félévszázados. Hétfőn jubileumi ünnepséget szerveztek.
Engedj be az intézményedbe, engedj némi bepillantást a környezetedbe, beszélj egy kicsit magadról és megmondom, hogy ki vagy? Perceken belül lesz egy határozott elképzelése az embernek arról, hogy mit csinálnak, milyen munka folyik ott? A Dunaújvárosi Óvoda tulajdonképpen bármelyik tagintézményébe belépve, valamilyen jó érzés fogja el az érkezőt. Nyugalom van, törődés, figyelem, a legjobb értelemben vett alázat. A Római óvoda is pont ilyen. Az intézmény fennállásának ötvenedik jubileumi ünnepségét szervezték meg hétfő délután, ahová meghívást kaptak a régi kollégák is.
Szembetűnő volt, ahogyan fogadták egymást régiek és újak. Őszintének tűnt és éppen ezért megható is volt. Az ünnepi műsorban bemutatkozott a Pillangó csoport, voltak versek, dalok, dolgozói zenekari előadás és volt időutazás. Ez utóbbi főszereplője az a Hubacsekné Nagy Emília volt, aki évtizedeket töltött az ágazatban és e falak között is, mint intézményvezető. Ma már ki gondolná, hogy ötven évvel ezelőtt társadalmi munkában épült ez az óvoda? Már csak azért sem, mert maga a fogalom is alaposan kiment a divatból. Érdekes volt felidézni azt a közel húsz évvel ezelőtti folyamatot is, amikor a város 16 részben önálló gazdálkodású óvodáját egy önálló gazdálkodási jogkörrel rendelkező intézménnyé vonták össze. De ez már tényleg történelem, ami pedig a jelent illeti, erről már Kissné Ividics Titanilla tagóvoda-vezető beszélt:
– A Római óvoda ma 7 csoporttal működik és 171 férőhelyünk van. Nagyon örülök annak, hogy ma sokan eljöttek velünk együtt ünnepelni és bizony jó érzés volt látni a régi kollégákat. Már csak azért is, mert nagyon jó értékeket örököltünk az előttünk itt dolgozóktól, amiket meg kell őriznünk és tovább vinnünk. A mi óvodánk arculata a zenére, illetve a mesére épül és az ORF módszer az, ami különlegessé tesz bennünket. Büszke vagyok erre a napra, a kollégáimra és köszönöm mindenkinek az eddigi munkáját! Valami hasonló következő ötvenévet kívánok ennek az óvodának.
A jubileumi ünnepségen jelen volt Barta Endre humán alpolgármester is, aki nem érkezett üres kézzel, egy támogatói oklevelet nyújtott át (ami természetesen anyagi támogatást jelentett) és a város nevében fogalmazta meg a jókívánságait:
– Öröm volt látni a gyerekek műsorát és a pedagógusok produkcióit, tehetségüket, hozzáállásukat. Azt gondolom, hogy amit a Dunaújvárosi Óvoda tagóvodáiban a gyerekeink kapnak, azért csak hálásak lehetünk. Jó volt látni ezt a közösséget, érezni az összetartozásukat. Talán az elhivatott szó
fejezné ki leginkább azt, amit e falak között érez az ember. A város nevében fejeztem ki köszönetemet és kívántam nekik további sikereket és eredményeket.
Gyenes Józsefné a Dunaújvárosi Óvoda igazgatója is köszöntőt mondott az ünnepségen és megköszönte valamennyi kollégája munkáját. Beszélt arról a szakmaiságról, amire méltán lehet büszke mindenki. Az óvodai dolgozók egyszerre énekelnek, verselnek, táncolnak, gitároznak, vagy
éppen citerzáznak és közben gondoskodnak, nevelnek. Szeretettel. A Római óvodában éppen ötvenéve. Öt évtized alatt sok minden változott és van, ami nem.